A mongolokról másképp – Bemutatás a tények és tárgyak tükrében

Dr. Obrusánszky Borbála történész, keletkutató mongóliai útjai során ajándékba kapott tárgyaiból minden tekintetben egyedi kiállítás nyílt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A jelenlévők a kurátor szerepét betöltő mongol-szakértő vezetésével ismerkedhettek meg a közszemlére helyezett darabok rendeltetésével, és egyúttal betekintést nyerhettek a bennünket rokonoknak tartó nép ősi kultúrájába is.

Mi a magunk során e nagysikerű esemény után beszélgettünk a tudóssal Mongóliáról, valamint a hun-magyar-mongol rokonságról és történelemről. Arra a kérdésünkre adott válaszában, hogy mit kell és illik tudni Mongóliáról és a mongolokról, elmondta, kínai források szerint a Belső-Ázsiában élő törzseket és népeket a hunok egyesítették az ókorban, ezzel megalakítván a később birodalommá terebélyesedő első sztyeppei államot. A nagy hun birodalom azonban a Kr. e. 1 században kettévált, ugyanis a Sárga-folyó mentén élő hunok a kínai Han-dinasztiával léptek szövetségre, a tőlük északra lévők viszont a mai Mongólia területén alakították ki központjukat, és 410-ig uralták ezt a hatalmas térséget. Ekkor a birodalom felbomlott ugyan, de hunok még a középkori mongolok között is éltek ezen a területen.

Megtudhattuk továbbá, hogy amint arról a 13. századi Mongolok titkos története beszámol, első nagy vezetőjük, Dzsingisz kán (1162–1227), eredeti nevén Temüdzsin is az ősi hun hagyomány, valamint örökség ismeretében és az általuk hátrahagyott tapasztalatok birtokában hozta létre kora egyik legfejlettebb államszervezetét. A legyőzöttektől származó előítéletekkel ellentétben ugyanis a mongolok nem csak gyilkolásra és hódításra képes vademberek voltak, az akkor szokásos állandó harc és háborúzás ellenére fejlett és sokszínű kultúrával rendelkeztek. A nagy kán uralkodása alatt a közösség ügyeit tárgyaló, a mai országgyűlésnek megfelelő kurultájon ugyanis demokratikus módon olyan előremutató, illetve haladó gondolkodásról és messzemenő toleranciáról tanúskodó törvényeket hoztak, melyek Európában csak évszázadok múlva kerültek bevezetésre. Ezek például szabad vallásgyakorlást biztosítottak a nagy világvallások képviselőinek, valamint diplomáciai mentességet az idegen hatalmak küldötteinek, de gondoskodtak a természet védelméről is.

Vallásukat illetően a hunokhoz és ősmagyarokhoz hasonlóan a mongolok is a táltos hitet gyakorolták. A bőknek nevezett mongol táltosoknak sokrétű feladatot kellett ellátniuk, hiszen amellett, hogy az emberek lelki üdvéért és a termékenységért imádkoztak, a legnagyobb állami ünnepségeket is irányították, miközben védték a hagyományokat, ápolták a művészeteket, és segítettek a betegeken. Az ő kultuszuknak viszont a buddhizmus vetett véget, amit Altan kán (1507–1582) vett fel. A szigorú tiltások és a 20. században dühöngő kommunizmus ellenére azonban ez továbbélt a nép tudatában, és a demokratikus átalakulás után ismét szárba szökkent.

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó