Szentháromságról

Szt. Ágoston a pannonhalmi ősnyomtatványban

Szent Ágoston (354–430), Szentháromságról című művén 20 éven át dolgozott. A hagyomány szerint a püspök egyszer a tengerparton sétált, s ott azt látta, hogy egy kisfiú kagylóval vizet mer a kézzel ásta kis gödörbe. A püspök megkérdezte tőle: „Mi jót csinálsz?” A kisfiú így válaszolt: „Kimerem a tenger vizét ezzel a kagylóval”. - „De hisz ez lehetetlen!” – mondta Ágoston. „Előbb merem ki a kagylóval a tenger vizét, mintsem te megérthetnéd a Szentháromság titkát!” – felelte a gyermek.

Adventtől Pünkösdig átéltük megváltásunk minden fontosabb történelmi eseményét s megértettük vallásunk nagy tanítását: Isten örök szeretettel gyermekeivé fogadott minket Jézus Krisztusban és megajándékozott Szentlelkével. Így Krisztus által a Szentlélekben szabad utunk van az Atyához.

Keresztény életünk természetfeletti jellegét éppen ez adja, hogy belső kapcsolatban vagyunk a három isteni személlyel, a Szentháromság Egy Istennel. Ez csodálatos kegyelmi adomány. Ezért a Szentháromság Egy Isten végtelen fölsége, szentsége és jósága imádásra, dicséretre és hálára indít bennünket, de a mai szentmisében ezek az erények még hangsúlyosabbak. Igazán minden vasárnap a Szentháromság ünnepe, minden imánkat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük és végezzük, minden Credóban megvalljuk beléjük vetett hitünket, s minden Glóriában őket dicsérjük. Tulajdonképpen aki hisz Jézus Krisztusban, az a Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése teljesítésében. 

A Szentháromságos misztérium Krisztus, az egyetemes üdvösség, az Egyház és a keresztény élet forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik a forrásból és felfrissül, de a forrást kiinni soha sem tudja. Nem is ezért van, hogy kiigya, hanem hogy éljen általa. Isten nem a Szentháromság ismeretét közli velünk, hanem a Szentháromság életét, szeretetét. A kisbaba is a szülők szeretetét élvezi, előbb elfogadja, hisz bennük, csak azután ismeri meg őket. Isten a megértést megelőzően velünk közölte belső életét Jézus Krisztus által. (Róm 5,1-5) 

A megigazulás révén miénk lett a Szentháromság élete és bizakodhatunk, hogy ez az élet kibontakozik, dicsősége megnyilvánul rajtunk. Felnőttként felfedezhetjük Isten bölcsességének nyomait a világban, ahol az egyszerűség és egységesség érvényesül a legnagyobb bonyolultságban is. (Péld 8,22-31) Micsoda bölcsesség kellett mindennek közvetlen megalkotásához vagy akár fejlődés útján való létrehozásához. 

Az Úr Jézus elküldte a Szentlelket, aki rávezet a teljes igazságra, hogy életünk legyen. (Jn 16,12-15) A Szentháromság hittitka rámutat arra, hogy Isten nem csupán a végső, mindent magában foglaló egyetemesség (isteni természet), hanem személyek hármassága is. A személy az egyediség hordozója. Tehát nemcsak az egyetemesség, hanem az egyediség is a világ végső  fundamentumaihoz tartozik. A világ megértéséhez ez a kinyilatkoztatás azt adja hozzá, hogy az egyedi nem másodlagos tényező, hanem eredeti értékkel bír.

„Sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” Jn 16,12.

D-K. József