E könnyű választ némileg színezi a történelem: a muzulmánná lett bosnyákok, macedónok, albánok közül nagyon kevesen tértek vissza a kereszténységhez, amikor fölszabadultak az iszlám uralom alól. Talán azért nem, mert a Balkánon nagyon sokáig – 1878-ig – tartó török uralom sok nemzedéken át kedvezett a muszlimoknak, és nem érte meg.
A Jugoszláv Királyság a szerbek uralmát hozta. A II. világháború után Tito országlása következett, amely különös kéjjel üldözte a nem pravoszláv keresztényeket. Megint az előbbi ok lépett érvénybe. A széthullóban lévő kényszerállam már a hetvenes-nyolcvanas években jobban tűrte a liberálanarchizmust a kereszténységnél. Ezért engedélyezte, sőt, támogatta a korabeli kultúrpolitika az avantgárd „kísérleti művészetet”. Az izmusdivatok ugyanis elvetik a nemzeti eszmét, és ez kapóra jött a kisebbségeket elnyomó Titónak és utódainak.
Sokat mond, ha utánanézünk a térképen annak, honnan jönnek a mostani beáramlók. Jobbára az I. világháború után kitalált államokból, vonalzóval meghúzott országhatárok közül. A vonalzókezelők ugyanazok valának, akik a mi trianoni határunkat kijelölték, miközben harsányan fütyültek a népek önrendelkezési jogára. Szinte természetes, hogy nem kaptak államot, azaz hazát például a Szaharában évezredes történelmű tuaregek, vagy a Közel-Kelet ókori birodalmainak maradékai, a körülbelül negyvenmilliónyi kurd.
E műhazákban nép- és kultúrakevercsek vergődnek, az egyes csoportok folyton összeugrasztódnak egymással. Az al-Kaida és az Iszlám Állam számára nem lehetett volna jobbat kitalálni. Az Európába érkezők hozzák magukkal sérelmeiket és harckészültségüket. A lappangó mozgatóknak elég olykor némi rőzsét vetni a parázsra: „Ölj, halj, s üdvözülni fogsz!” Mintha Allahnak lehetne így parancsolgatni! Az egyre változatosabb és szörnyűbb terrorista merényletek többek közt azt a célt is szolgálják, hogy a jövevények ne tudjanak beilleszkedni.
A beáramlók olyan kultúrából jönnek, amely az európai felvilágosodás szabadságfogalmát nem ismeri, sőt, a belőle kifejlődött liberálanarchista elképzeléseket sem a családról, a férfi-nő-gyermek viszonyról, az úgynevezett fejlődésről, a munkáról, vagy éppen az élet értelméről. El is veti őket, mert a muszlim ember a házasságot szentnek tartja, a homoszexualitást, a házasságtörést, a szabados életet, az alkoholfogyasztást, a nyilvános pucérkodást a bűnök közé sorolja.
A hírek szerint a tavaly Németországba érkezett több mint egymillió szíriai, iraki, afganisztáni stb. beáramlónak körülbelül húsz százaléka eltűnt a hatóságok szeme elől. Hova? Miért? A német hivatalnokok találgatnak. Érthető, hiszen Európa annyira belegabalyodott saját eszméibe, hogy nem látja tőlük azt a néhány tényt sem, ami nyilvánvaló az érkezőkről. Most hagyjuk ki, de ne feledjük azokat, akik katonaként harcolni vonultak Európába. Feladatukat teljesítik, azért is, hogy jámborabb társaik tudják, merre van a hány centi. Közismert, hogy civilek is a miénktől különböző, többféle (!) kultúrából jönnek. Mit jelent ez?
Kezdjük azzal, hogy ilyen lovat akartak-e? Mivel oltották őket az embercsempészek, a küldők és a társak? Persze, ők maguk is észrevették, hogy ami otthon tudás és szokás, az itt butaság, vagy illetlen. Mit ér a Rajna bármelyik partján az Afrikából vagy Ázsiából hozott hagyomány? A most zárult kölni perben a bíróság becslése szerint ezer (!) újonnan érkezett fiatalember támadta meg a szilveszterező német nőket a dóm melletti téren. Barbárok? Vagy a lányok öltözetét, viselkedését kihívásként értékelték? Mind az ezren tévedtek? Aki hazájában megtanult írni-olvasni, az ismeri-e a mifelénk használatos latin betűvetést? Aki otthon rendesen dolgozott a családi gazdaságban, az föltalálja-e magát bármelyik német üzemben? Ízlik-e neki a technológiai rabszolgaság a futószalagnál? Tetszenek-e neki a helyi emberek? A szokások? A lányok? Mit tart róluk, s azok őróla?
Minden Allahon múlik. A jó muszlim az „öt oszlop” előírásai szerint él. „Egy az Isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája. Allah – rajta kívül nincs más Isten – az Élő, a Gondoskodó.” (Korán, 2. szúra 255. vers) A felvilágosult európai ezen mosolyog. A második oszlop a napi ötszöri ima: hajnalban, délben, kora délután, alkonyatkor és éjszaka. Az imákat leborulva, arccal Mekka felé fordulva kell elvégezni. A szalát elsődleges célja az, hogy az imádkozó gondolatait Allahra összpontosítsa. Ugyan mi a csudának? – kérdi a felvilágosult európai. Harmadik a zakat. Szegényadónak is mondják: ki-ki vagyonának 2,5 százalékát kell, hogy kiossza egy bizonyos napon, lehetőleg a saját közösségében és Allah nevében. Majd én eldöntöm, mibe fektetem a pénzem – mondja a felvilágosult európai.
Negyedik a ramadán, az iszlám holdnaptár 9. havában tartott böjt. A hívőknek tartózkodniuk kell ételtől-italtól, nemi együttléttől hajnaltól napnyugtáig. Nem szabad elkövetni bűnt, és Allahra kell gondolni. A felvilágosult európai: az én életem az enyém, senki ne ugasson bele! Ötödik a mekkai zarándoklat. Mindenkinek kötelező, akinek anyagi helyzete megengedi az utazást, meg az egy heti ott-tartózkodást. A felvilágosult európai: Én döntöm el, mikor és hol nyaralok!
Összefoglalva: az európai civilizációt irányító liberálanarchista eszmevilág nem ismer imát, Istent, böjtöt, közösségért hozott áldozatot, ilyenformán a világ, az élet szellemi megközelítése számára képtelenség. Ezért vetette el a kereszténységet, s ezért sem békülhet meg soha az iszlámmal. Természetesen a muzulmánok sem a liberálanarchista ateizmussal.
A terrorizmussal meg majd elleszünk valahogy? Megvéd bennünket a Merkel–Schulz–Juncker-háromság és honi lakájseregük?
Czakó Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése