Miért nem integrálódnak a bevándorlók? Azért, mert nincs mihez.
Európa szellemhiányos terében nemigen akad kínálat egy kereső léleknek.
Pénz van dögivel, de az csak dolog, akár a technika csodái, az ép lélek
többre vágyik.
E könnyű választ némileg színezi a történelem: a muzulmánná lett
bosnyákok, macedónok, albánok közül nagyon kevesen tértek vissza a
kereszténységhez, amikor fölszabadultak az iszlám uralom alól. Talán
azért nem, mert a Balkánon nagyon sokáig – 1878-ig – tartó török uralom
sok nemzedéken át kedvezett a muszlimoknak, és nem érte meg.
A Jugoszláv Királyság a szerbek uralmát hozta. A II. világháború után
Tito országlása következett, amely különös kéjjel üldözte a nem
pravoszláv keresztényeket. Megint az előbbi ok lépett érvénybe. A
széthullóban lévő kényszerállam már a hetvenes-nyolcvanas években jobban
tűrte a liberálanarchizmust a kereszténységnél. Ezért engedélyezte,
sőt, támogatta a korabeli kultúrpolitika az avantgárd „kísérleti
művészetet”. Az izmusdivatok ugyanis elvetik a nemzeti eszmét, és ez
kapóra jött a kisebbségeket elnyomó Titónak és utódainak.
Sokat mond, ha utánanézünk a térképen annak, honnan jönnek a mostani
beáramlók. Jobbára az I. világháború után kitalált államokból,
vonalzóval meghúzott országhatárok közül. A vonalzókezelők ugyanazok
valának, akik a mi trianoni határunkat kijelölték, miközben harsányan
fütyültek a népek önrendelkezési jogára. Szinte természetes, hogy nem
kaptak államot, azaz hazát például a Szaharában évezredes történelmű
tuaregek, vagy a Közel-Kelet ókori birodalmainak maradékai, a körülbelül
negyvenmilliónyi kurd.
E műhazákban nép- és kultúrakevercsek vergődnek, az egyes csoportok
folyton összeugrasztódnak egymással. Az al-Kaida és az Iszlám Állam
számára nem lehetett volna jobbat kitalálni. Az Európába érkezők hozzák
magukkal sérelmeiket és harckészültségüket. A lappangó mozgatóknak elég
olykor némi rőzsét vetni a parázsra: „Ölj, halj, s üdvözülni fogsz!”
Mintha Allahnak lehetne így parancsolgatni! Az egyre változatosabb és
szörnyűbb terrorista merényletek többek közt azt a célt is szolgálják,
hogy a jövevények ne tudjanak beilleszkedni.
A beáramlók olyan kultúrából jönnek, amely az európai felvilágosodás
szabadságfogalmát nem ismeri, sőt, a belőle kifejlődött
liberálanarchista elképzeléseket sem a családról, a férfi-nő-gyermek
viszonyról, az úgynevezett fejlődésről, a munkáról, vagy éppen az élet
értelméről. El is veti őket, mert a muszlim ember a házasságot szentnek
tartja, a homoszexualitást, a házasságtörést, a szabados életet, az
alkoholfogyasztást, a nyilvános pucérkodást a bűnök közé sorolja.
A hírek szerint a tavaly Németországba érkezett több mint egymillió
szíriai, iraki, afganisztáni stb. beáramlónak körülbelül húsz százaléka
eltűnt a hatóságok szeme elől. Hova? Miért? A német hivatalnokok
találgatnak. Érthető, hiszen Európa annyira belegabalyodott saját
eszméibe, hogy nem látja tőlük azt a néhány tényt sem, ami nyilvánvaló
az érkezőkről. Most hagyjuk ki, de ne feledjük azokat, akik katonaként
harcolni vonultak Európába. Feladatukat teljesítik, azért is, hogy
jámborabb társaik tudják, merre van a hány centi. Közismert, hogy
civilek is a miénktől különböző, többféle (!) kultúrából jönnek. Mit
jelent ez?
Kezdjük azzal, hogy ilyen lovat akartak-e? Mivel oltották őket az
embercsempészek, a küldők és a társak? Persze, ők maguk is észrevették,
hogy ami otthon tudás és szokás, az itt butaság, vagy illetlen. Mit ér a
Rajna bármelyik partján az Afrikából vagy Ázsiából hozott hagyomány? A
most zárult kölni perben a bíróság becslése szerint ezer (!) újonnan
érkezett fiatalember támadta meg a szilveszterező német nőket a dóm
melletti téren. Barbárok? Vagy a lányok öltözetét, viselkedését
kihívásként értékelték? Mind az ezren tévedtek? Aki hazájában megtanult
írni-olvasni, az ismeri-e a mifelénk használatos latin betűvetést? Aki
otthon rendesen dolgozott a családi gazdaságban, az föltalálja-e magát
bármelyik német üzemben? Ízlik-e neki a technológiai rabszolgaság a
futószalagnál? Tetszenek-e neki a helyi emberek? A szokások? A lányok?
Mit tart róluk, s azok őróla?
Minden Allahon múlik. A jó muszlim az „öt oszlop” előírásai szerint
él. „Egy az Isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája. Allah – rajta kívül
nincs más Isten – az Élő, a Gondoskodó.” (Korán, 2. szúra 255. vers) A
felvilágosult európai ezen mosolyog. A második oszlop a napi ötszöri
ima: hajnalban, délben, kora délután, alkonyatkor és éjszaka. Az imákat
leborulva, arccal Mekka felé fordulva kell elvégezni. A szalát
elsődleges célja az, hogy az imádkozó gondolatait Allahra
összpontosítsa. Ugyan mi a csudának? – kérdi a felvilágosult európai.
Harmadik a zakat. Szegényadónak is mondják: ki-ki vagyonának 2,5
százalékát kell, hogy kiossza egy bizonyos napon, lehetőleg a saját
közösségében és Allah nevében. Majd én eldöntöm, mibe fektetem a pénzem –
mondja a felvilágosult európai.
Negyedik a ramadán, az iszlám holdnaptár 9. havában tartott böjt. A
hívőknek tartózkodniuk kell ételtől-italtól, nemi együttléttől hajnaltól
napnyugtáig. Nem szabad elkövetni bűnt, és Allahra kell gondolni. A
felvilágosult európai: az én életem az enyém, senki ne ugasson bele!
Ötödik a mekkai zarándoklat. Mindenkinek kötelező, akinek anyagi
helyzete megengedi az utazást, meg az egy heti ott-tartózkodást. A
felvilágosult európai: Én döntöm el, mikor és hol nyaralok!
Összefoglalva: az európai civilizációt irányító liberálanarchista
eszmevilág nem ismer imát, Istent, böjtöt, közösségért hozott áldozatot,
ilyenformán a világ, az élet szellemi megközelítése számára
képtelenség. Ezért vetette el a kereszténységet, s ezért sem békülhet
meg soha az iszlámmal. Természetesen a muzulmánok sem a
liberálanarchista ateizmussal.
A terrorizmussal meg majd elleszünk valahogy? Megvéd bennünket a Merkel–Schulz–Juncker-háromság és honi lakájseregük?
Czakó Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése