Minden élőlény
kommunikál, kivéve néhány, súlyosan sérült állapotot. A ‘communicatio’ latin eredetű szó: közzétételt és teljesítést jelent. A ‘communio’ = közösség szóból ered.
A
kommunikáció mai értelemben: információcsere, közlés, tájékoztatás. A kölcsönös
kommunikációban információcseréről beszélhetünk, míg az egyirányú
kommunikációban (lásd tömegkommunikáció) a közlő fél információt közvetít,
amire általában a nézők vagy hallgatók egy másik kommunikációs csatornán
keresztül válaszolhatnak.
A kölcsönös kommunikáció legszentebb és legtökéletesebb
formája a kinyilatkoztatás. Ez Isten tevékenysége, amellyel az Atya a Fiú által
a Szentlélekben megnyitja az utat az ember előtt a természetfölötti igazságok
megismerésére és az isteni életre.
A kinyilatkoztatás Isten szeretetéből fakad,
és az ember szeretete a hit által fogadja be; tárgya a természetes emberi
megismerést felülmúló természetfölötti valóság és élet; módja Isten hangzó és
leírt szava. Ez a történelem folyamán kibontakozó isteni ajándék, amely az
ősszülőknek átadott első kinyilatkoztatástól a Jézus Krisztusban kapott
teljességig ível. Hivatalos őrzője, magyarázója és védelmezője a Tanítóhivatal.
A kinyilatkoztatásban Isten önmagát és üdvözítő akaratának döntéseit közli,
azért, hogy részt adjon azokból az isteni javakból, melyek az emberi értelem
fölfogóképességét teljesen meghaladják. A természetfölötti megismeréshez, a
kegyelmi élethez és az üdvösséghez a kinyilatkoztatás feltétlenül szükséges, de
az ember számára ahhoz is szükséges, hogy az önmagukban természetes ésszel is
megismerhető isteni valóságokat (Isten léte, természetes erkölcsi törvény,
erkölcsi felelősség) akadálytalanul, bizonyossággal és minden tévedés nélkül
birtokolhassa. Mindazonáltal Istent az ember csak akkor ismerheti és vallhatja
meg, ha Isten megszólítja őt és elmondja, kinyilatkoztatja
önmagát.
A legközvetlenebb kinyilatkoztatás, amit Isten adhat az embernek, a
teofánia, vagyis Isten látható alakban való megjelenése. A teofánia rendszerint
történelmi fordulóknál játszik szerepet. Isten láthatatlan fönsége megjelenik a
déli pihenő idején Ábrahámnak. (Ter 18,1-10a) Istentől kap életet, megkapja
hitének és áldozatos szeretetének jutalmát, Izsákot, aki által közelebb kerül
az isteni megváltás. Feltűnő, miközben Ábrahám három vendéget fogad, mégis
egyes számban beszél: „Uram”. A szentatyák ebben a jelenetben látták meg a
Szentháromság titkának ószövetségi előrejelzését. Az újszövetség egyetlen közvetítője Jézus Krisztus, de
személye, tanítása, megváltó műve az egyetlen tárgya is a kinyilatkoztatásnak. Üdvözítő
tervét, hogy a pogányokat is meghívta, feltárta az apostoloknak. (Kol 1,24-28)
Amikor
a szentmisében befogadjuk Krisztus igéjét és személyét, akkor közösségbe
kerülünk a Szentháromság egy Istennel és egymással. (Lk 10, 38-42) Ez a
kommunió, közösség Istennel és egymással.
„Őt hirdetjük, hogy
minden embert tökéletessé tegyünk...” Kol 1,28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése