Milyen az igazi arc?

Arról elmélkedtem, hogy mikor vagyunk igazán emberek, mikor mutatjuk igazi arcunkat, ekkor Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátékának negyedik felvonásában, Jacques szállóigévé vált híres monológja jutott eszembe: „Színház az egész világ!” Itt nem azokra gondolok, akik a színházcsinálók nem éppen könnyű munkáját választották, akik áldozattal végzik missziójukat, hanem akik naponta álarcot hordanak. Az álarcnak két olyan oldala van, amelynek senki nem örül. Az egyik oldalon a hencegők, fölényeskedők, beképzeltek, rátartiak, míg a másik oldalon a talpnyalók, meghunyászkodók, ravaszul lapulók, bábok találhatók. Mindezek taszítóak számunkra, mert mi az igazi arcot szeretnénk látni és nem az álarcot. Milyen az igazi arc? 

Az igazi arc alázatos, mely megszerzi az embertársak szeretetét – hirdeti Sirák fia (Sir 3,19-21. 30-31). Az alázat szó korunkban egyetlen összetételben maradt meg dicsérő értelműnek: a tudomány és a tudósok alázata. Ez először is kifejezi a valósághoz való ragaszkodást, alkalmazkodást, másodszor az illető szerénységét, s végül a szolgálni akarását. Alázatos az a tudós, aki nem elméletekhez ragaszkodik, hanem az igazságot keresi és szívesen tanul másoktól, elismeri mások felfedezését, kutatását. Alázatos az a tudós, aki szolgálni akarja a haladást, az emberiséget. Az alázatos ember a világban Isten ajándékát látja és megbecsüli. Istennel szembe az alázat azt jelenti, hogy elismerem nagyságát, ugyanakkor meglátom a magam kicsinységét. Isten kegyelmére szorulok és megbecsülöm embertársaimat, mint Isten gyermekeit. Az alázat által harmónia alakul ki a világban. Isten és az emberek értékelését csak szerénységgel és alázattal lehet kiérdemelni.

Jézus az örök Atya lakomájára hív (Lk 14,1.7-14). Ezért a baráti összejövetelen is Isten országáról úgy tanít, hogy ezzel feje tetejére állítja nemcsak a vendéghívást, hanem az egész divatos gondolkodásmódot. Amit kér, az nem illemszabály, hanem életforma és istenségének kinyilatkoztatása. Az Istennek tetsző magatartás: az önzetlen és szociális lelkület. Ezt hirdeti: akkor igaziak tetteink, ha azok örök célra irányulnak. Szent Pál rámutat, hogy mi az újszövetség közvetítőjéhez, Jézushoz járultunk, aki segített megismerni önmagunkat, és megmutatta, hogy milyen legyen Istenhez, emberekhez való viszonyunk. Jézus az alázatosság és önzetlen jóság legmélyebb oka (Zsid 12,18-19. 22-24a). Ő így bátorít: „Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11,29). A szerénység és az igazi öntudat nem ellentétesek egymással, hanem segítenek, hogy helyesen értékeljük Isten előtt önmagunkat és a világot. A keresztény alázatban tárul fel tehát a lét alapszerkezete, ez alakítja életünket és így alakul ki igazi arcunk.

„Az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Lk 14,14.