Módszer a Szentírás közös olvasásához

A Szentírás olvasásához hét lépést ajánlunk ahhoz, hogy az együttlét hatékony legyen, a csoportnak nem szabad 5-10 személynél nagyobbnak lennie.

1. Hívjuk az Urat. Az imádság és elmélkedés alapvető feltétele. Hívjuk Jézust imában, hogy jöjjön közénk. Nyissuk meg előtte lelkünket.

2. Elolvassuk a szöveget. Valaki hangosan felolvassa a szentírási részt.

3. Elgondolkodunk a szöveg értelmén kb. három perc csend. Ekkor a résztvevők szerre elmondják azt a szót vagy mondatrészt, amely hatással volt rájuk. Ez a megosztás. Minden megosztás után rövid csendet tartunk. Már látjuk, hogy mi minden megragadott bennünket.

4. A csoport egyik tagja felolvassa a szentírási szöveget. Csendben megnyílunk Isten előtt és hagyjuk, hogy ránk tekintsen, megérintse a lelkünket. Arra gondolunk: milyen kapcsolat van a felolvasott rész, a megragadó szó vagy mondat és az életem között.

5. Ezután elkezdődik a csoportbeszélgetés, megosztás. Először megosztjuk egymással sorban, ami számunkra fontosnak tűnik a szöveg üzenetéből. (1-2 perc. Ha valami nem világos, a kérdések tisztázásánál segítenek bennünket a Szentírásban szereplő lábjegyzetek, vagy ha azok nem kielégítőek, forduljunk - akár utólag is – a plébánoshoz, illetve teológiát végzett szakemberhez).

6. Mit kér tőlünk az Úr. Ezután a szentírási részt valaki hangosan ismét felolvassa. Isten szava hallgatásának szükségszerűen el kell vezetnie a cselekvéshez. El kell döntenünk együtt, hogyan valósítható meg ez a szentírási rész a hétköznapi életben és milyen utasításokat, ösztönzéseket nyújt számunkra.

7. Imádkozunk. Imában válaszolunk Istennek, aki szólt hozzánk a Szentírás szavai által. Az imádság formája különféle lehet: hálaadás Isten működéséért életünkben, amire rájöttünk a szentírási szöveggel való találkozás során. Lehet kérés is, hogy segítsen minket akaratának megvalósításában stb. (Llehet kötött imát is mondani, ami az alkalomhoz talál.) Amennyiben lehetséges, a beszélgetés során felszínre került gondolatainkat, törekvéseinket foglaljuk imába. Tetszés szerint mindenki imádkozzék.

** 

A dúsgazdag és a szegény Lázár. (Lk 16,19-31)

¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. ²¹Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. ²²Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. ²³Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. ²⁴Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. ²⁵Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. ²⁶Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. ²⁷Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. ²⁸Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. ²⁹Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. ³⁰De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. ³¹Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”