Október 8.

Minden Mária-ünnepünknek nemzeti vonatkozása van.

1. Géza nagy fejedelem álma – Ranzani Péter püspök, humanista író, Mátyás király könyvtárában levő Geszták alapján készített művében írja: Géza fejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem követhető. A kalandozások sok bajt okoznak Európa népei között. A törzsek önálló kezdeményezései csak a felmorzsolódáshoz vezetnek. Épp ezért változtatni szeretne a viszonyokon.

Isten ekkor Géza fejedelemnek egy álmot küldött vigaszul: “Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked … Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője less … Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek.

Géza álmából felocsúdva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott.”

Szent István szüleitől hallotta az álmot. Az ígéret szerint nevelték. Ő pedig egész életében bensőségesen tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát. Ez a tisztelet egész lelkét betöltő, gondolatait, cselekvéseit irányító, életét alakító valóság volt a számára.

2. Szent István felajánlása.

Szent István király érezte testi erejének fogyását, 1038 Nagyboldogasszony vigíliáján az ország püspökei és előkelői jelenlétében megtette, amit még megtehetett emberileg: figyelmeztette őket, hogy védjék a magyar kereszténységet. Utána teljes bizalommal szeretett övéit a Mennyek Királynőjének oltalmába ajánlotta, miközben kezét és szemét a csillagok felé emelte. Íme a felajánlás szövege: „Mennyek Királynője, a világ nemes megújítója, nagy könyörgéssel a te oltalmadba ajánlom a szent Egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a te kezedre bízom.”  

A végrendelkező Szent István részéről a felajánlást visszavonhatatlanná tette a halála. Mária viszont örökké él a mennyben, ezért oltalma fölöttünk örök. Ma ezt ünnepeljük.

             

3. Isten reménnyel teli jövőt szánt nekünk. A megváltás műve először Máriában valósult meg, Isten „el kezdett élni” benne. Ezt jelenti „a kegyelemmel teljes” és „az Úr veled van” kifejezés. Isten vele volt és ő az Istennel, így megszentelődött, áldott lett, és számunkra Ő is áldássá lett.

Mária istenanyasága is az idők teljességének a kifejezése (Gal 4,4-7). Általa új lehetőség nyílt meg az emberiség előtt: a gyarló ember beléphet az Isten országába. Ahogy a názáreti Mária lehetett Isten anyja, úgy az ember is lehet Isten fogadott gyermeke. Ezt a belső átalakulást szívünkben a Szentlélek viszi végbe. 

Nemzeti Máriás ünnepünknek is az a célja, hogy elénk tárja természetfeletti hívatásunkat és kiemeljen földhözragadtságunkból. 

Szent István király megértette, hogy nemzetét és országát csak a kereszténység tarthatja fenn, és a kegyelmi élet által juthatunk el az örök életre. Népét és országát, lelkét és koronáját ezért ajánlotta Szűz Máriának, akinek szívébe és ölébe helyezte az Atyaisten az ő egyszülött fiát.

Szent István felajánlását és átadását Mária elfogadta, és ez által Istennek szentelt Máriás-nép lettünk. A történelemben új hivatást és feladatot kaptunk: azt, hogy Mária lelkületével a Szentlélek hatásaiból minél többet vigyünk be egyéni, családi és közösségi életünkbe. Így mutassuk meg a világnak, hogyan kell Isten gyermekeiként élni.  

Ezer éve tapasztaljuk Mária anyai pártfogását. Énekeinkkel most is kérjük: „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” (SzVU! 287,7). Közösségileg is igyekszünk tiszteletünket tenni Csíksomlyón, a nemzeti kegyhelyen, mikor újra védő palástja alá helyezzük magunkat, hogy gyermekeiként és a Szentlélek templomaiként tudjunk élni.