Harminc évvel Buda elfoglalása után, Részeges Szelim török szultán Európából még nagyobb részt akart elfoglalni. Abban az időben Szent V. Piusz (+1572.V.1.) pápa ült Szent Péter székében. Felismerve a veszélyt, keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen és rózsafüzéres imahadjáratot a keresztény erők támogatására. A török túlerővel szemben az egyesült spanyol, velencei és a pápai flottát ausztriai Don Juan és Andrea Doria vezette. A keresztény flotta 1571. október 7-én Görögország partjainál, a Lepantó-i öbölben csodálatos módon győzött. A győzelmet nem csatázó, hanem imádkozó karjainkkal vívtuk ki – mondta Don Juan.
A tengeri győzelem emlékére Szent V. Piusz 1572. október 7-ére a Győzedelmes Nagyasszonyunk ünnepét rendelte el. Utóda, XIII. Gergely pápa 1573-ban a Rózsafüzér Királynője ünnep nevet adta. V. Szent Piusz, domonkosrendi pápa tiszteletére viselik a pápautódok a domonkosok fehér reverendáját.
A történelem igazolja, hogy a
vészterhes időkben, mikor imaközösséggé formálódott egy nép, a rózsafüzér
imádkozása következtében ott minden változás békében, vérontás nélkül zajlott
le.
**
A rózsafüzér bölcsője Szent
Domonkos rendjének
dél-franciaországi szent helyei. E vidéken átutazó éles szemű püspöki
titkár, Guzman Domonkos hamarosan észrevette, hogy e vidéket megfertőzte az
albi eretnekség. Előbb a Toulouse-i vendéglőst térítette meg. Majd a közeli
vidéki városban, Fanjeaux-ban prédikál, ahol az eretnekek tűzpróbáján
győzedelmeskedett. Az eretnekek azt kívánták, hogy dobják tűzbe a tanításukat
tartalmazó iratokat. Domonkos miután a mennyei Atyához fohászkodott és a
Szűzanya segítségét kérte, elfogadta az ajánlatot. Az eretnekek bedobták
írásaikat a tűzbe, melyek azonnal elhamvadtak. Domonkos is bedobta
pergamenjeit, a lángok magasra csaptak, még a szoba gerendáját is
megperzselték, de a pergamenek sértetlenek maradtak. Újra megismételték a
próbát, az eredmény azonban a győzelem volt ismét: a Domonkos által prédikált igaz
hit győzelme. Domonkos Fanjeaux-ből a két kilométerre levő Prouille-ba ment.
Útközben két eretnek meg akarta gyilkolni. A Szent csak annyit kért tőlük: hadd
végezze el szokásos imádságát! Azok engedtek a kérésnek. Domonkos imádkozni
kezdett. A gyilkosok csodálkozva látták, hogy minden Üdvözlégy után egy-egy
rózsa hull le az „elítélt” ajkáról. Előbb fehér, majd piros, végül sárga rózsák
hullottak, melyeket egy Szépséges Nő csokorba kötött. E látomáson a két eretnek
megilletődött, megtért, és csatlakozott Szent Domonkoshoz. Azóta azt a helyet
eretnekek keresztjének és a falut Rózsafüzér szentélyének nevezik.
**
Szent V. Piusz pápa így ír: „Szent Domonkos – az Ő Rendjének egykor
mi is ünnepélyes fogadalmas tagja voltunk – az
égre emelte szemét és azt a szent hegyet nézte, aki nem más, mint a Boldogságos
Szűz Mária, Istennek szent Anyja. S ekkor – amint hisszük – a Szentlélek sugallatára könnyű, mindenkinek
hozzáférhető és rendkívül szép imádságot adott a keresztény népnek, ti. a
Boldogságos Szűz Zsolozsmáját, vagyis a rózsafüzért. Ezt az ájtatosságot azután
fiai az egész Egyházban elterjesztették, aminek következtében a keresztény
népek felbuzdultak, az eretnekség sötétségét elhagyták és a katolikus hit
világosságára tértek, majd pedig az imádság terjesztésére társulatokba
tömörültek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése