A törekvés maga a készenlét

Ádvent, Úrjövet, az üdvösségünk közelebb van hozzánk ma, mint amikor hívők lettünk. Az ádventi idő, a készület ideje. Négy héten át a próféták részletes jövendölésein keresztül a Messiás érkezéséről fogunk hallani. Ők részletekben mondják el a Messiásra vonatkozó kijelentéseket, amelyek részben be is teljesedtek, Krisztus eljövetelével. A további jövendölések valóra válása is elkezdődött, ez a kegyelmi idő, amely szintén valóra válik az Üdvözítő dicsőséges visszatérésével. Akkor bekövetkezik a mindenség megdicsőülése. Mi, akik Jézus két történelmi eljövetele között élünk, végső soron Krisztus-várásban, állandó adventben élünk. A Krisztus-várás nem passzív cselekedet, hanem szívünk állandó odaigazítása Jézushoz, hogy az ő lelkületével éljük a magunk mindennapi életét. 

Elsőrendű feladatunk, hogy egyénileg és közösségileg is keressük saját életutunkat, és azt tudatosan formáljuk. E feladatot az ősbűn nehezíti, amelynek következtében nem kellő világossággal és biztonsággal ismerjük fel emberségünk törvényeit. Mivel Isten szövetségesünk, természetfeletti támaszt nyújt nekünk, hogy az igaz tanítással és az erkölcsi renddel békés életet tudjunk élni. 

Az olvasmányban Izaiás próféta (Kr.e. 745 körül) nehéz időkben szól népéhez, amikor Izrael egész nemzeti léte forog veszélyben, és sokan kételkednek, hogy Isten megtartja-e a szövetségbe foglalt ígéretét. A próféta azt mondja, hogy Isten ígérete a végső időkre is érvényes. (Iz 2, 1-5) Az Úr békével áldja meg népét. Aki az Isten útját járja, az helyet kap Isten országában is. Az Úr világossága még a világ népeit is áthatja és meghozza nekik az üdvösséget. Megtalálja mindenki a maga helyét és a maga sajátos életét fogja élni. 

Szent Pál figyelmeztet, hogy üdvösségünk közel van. (Róm 13, 11-14). Ébredjünk fel a zavaros elgondolásokból, vágyakból, akaratgyenge aléltságokból, az elvtelen sodródásból. Felébredni azt jelenti, hogy a földi valóságot Jézus lelkületével látom és élem, mert enni és inni kell, de „nem lakmározva és részegeskedésben”; házasodni kell, de „ne tisztátalanságban és kicsapongásban”; dolgozni kell, de „ne civakodva és versengve”.

Jézus felszólítása: Virrasszatok, hogy készen álljatok! (Mt 24, 37-44) A készenlét még nem ad tartalmat az életnek. Jézus az ember tökéletességét abban látja, hogy mindenki Isten és emberek iránti szeretetben éli az életét. Szükség van az evangélium intésére, mert könnyen elmerülünk a mindennapi, földi gondokban, akár Noé napjaiban. Az isteni figyelmeztetések és kegyelmi ösztönzések mellett, az Egyház szorgalmazza a virrasztást, a számbavételt, mert az Úr érkezése kiszámíthatatlan. Ugyanakkor elhessegeti a végítéletre vonatkozó, emberi fantázia szülte dátumokat. 

Az egyház arra rendeltetett, hogy támogassa az igazi jövő felé, az Istenhez esve-kelve ragaszkodó emberi közösséget. Kérjük a Szent Szüzet, hogy könyörögjön az Istentől elfordult Európáért, minden emberért, most és halálunk óráján. Ez a törekvés maga a készenlét.

„Urunk, az üdvösséget add meg nékünk.” Zsolt 84,8.