Ádvent, Úrjövet, az
üdvösségünk közelebb van hozzánk ma, mint amikor hívők lettünk. Az ádventi idő,
a készület ideje. Négy héten át a próféták részletes jövendölésein keresztül a
Messiás érkezéséről fogunk hallani. Ők részletekben mondják el a Messiásra
vonatkozó kijelentéseket, amelyek részben be is teljesedtek, Krisztus
eljövetelével. A további jövendölések valóra válása is elkezdődött, ez a
kegyelmi idő, amely szintén valóra válik az Üdvözítő dicsőséges visszatérésével.
Akkor bekövetkezik a mindenség megdicsőülése. Mi, akik Jézus két történelmi
eljövetele között élünk, végső soron Krisztus-várásban, állandó adventben
élünk. A Krisztus-várás nem passzív cselekedet, hanem szívünk állandó
odaigazítása Jézushoz, hogy az ő lelkületével éljük a magunk mindennapi életét.
Elsőrendű feladatunk, hogy egyénileg és
közösségileg is keressük saját életutunkat, és azt tudatosan formáljuk. E
feladatot az ősbűn nehezíti, amelynek következtében nem kellő világossággal és
biztonsággal ismerjük fel emberségünk törvényeit. Mivel Isten szövetségesünk,
természetfeletti támaszt nyújt nekünk, hogy az igaz tanítással és az erkölcsi
renddel békés életet tudjunk élni.
Az olvasmányban Izaiás próféta (Kr.e. 745
körül) nehéz időkben szól népéhez, amikor Izrael egész nemzeti léte forog
veszélyben, és sokan kételkednek, hogy Isten megtartja-e a szövetségbe foglalt
ígéretét. A próféta azt mondja, hogy Isten ígérete a végső időkre is érvényes. (Iz 2, 1-5) Az Úr békével áldja meg
népét. Aki az Isten útját járja, az helyet kap Isten országában is. Az Úr
világossága még a világ népeit is áthatja és meghozza nekik az üdvösséget.
Megtalálja mindenki a maga helyét és a maga sajátos életét fogja élni.
Szent
Pál figyelmeztet, hogy üdvösségünk közel van. (Róm 13, 11-14). Ébredjünk fel a
zavaros elgondolásokból, vágyakból, akaratgyenge aléltságokból, az elvtelen
sodródásból. Felébredni azt jelenti, hogy a földi valóságot Jézus lelkületével
látom és élem, mert enni és inni kell, de „nem lakmározva és részegeskedésben”;
házasodni kell, de „ne tisztátalanságban és kicsapongásban”; dolgozni kell, de
„ne civakodva és versengve”.
Jézus felszólítása:
Virrasszatok, hogy készen álljatok! (Mt 24, 37-44) A készenlét még nem ad
tartalmat az életnek. Jézus az ember tökéletességét abban látja, hogy mindenki
Isten és emberek iránti szeretetben éli az életét. Szükség van az evangélium intésére, mert könnyen elmerülünk a mindennapi, földi gondokban, akár Noé
napjaiban. Az isteni figyelmeztetések és kegyelmi ösztönzések mellett, az Egyház szorgalmazza a virrasztást, a számbavételt, mert az Úr érkezése
kiszámíthatatlan. Ugyanakkor elhessegeti a végítéletre vonatkozó, emberi
fantázia szülte dátumokat.
Az egyház arra rendeltetett, hogy támogassa az igazi
jövő felé, az Istenhez esve-kelve ragaszkodó emberi közösséget. Kérjük a Szent
Szüzet, hogy könyörögjön az Istentől elfordult Európáért, minden emberért, most
és halálunk óráján. Ez a törekvés maga a készenlét.
„Urunk, az üdvösséget add meg nékünk.” Zsolt
84,8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése