Apokalipszis 6.

Levél a tiatírai egyháznak. Jel 2,18-29.

Tiatíra város (ma Akhisar) Lidiában a Pergamonból Szárdeszbe vezető út mentén. Eredetileg makedón katonai kolónia volt, amiért Plinius szerint „inhonora civitas” jelzőt kapta, ami a város rossz hírére vall. Később fontos kereskedő és ipari központtá fejlődött. Artemisznek és Apollónak volt itt temploma. Az első tiatírai, aki megkeresztelkedett, Lídia asszony volt, aki az ókor egyik legértékesebb árujával, a bíborral kereskedett Filippiben. Amikor Pál és Szilás odaérkeztek, szombaton kimentek a folyó melletti imádkozóhelyre és beszélni kezdtek az asszonyokhoz. 

A hallgatóság közül egy Tiatíra városából való, Lídia nevű, istenfélő bíborárus asszonynak megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. Egész háza népével együtt megkeresztelkedett. Majd erővel házába hívta, és nála maradtak. Az apostolok kiszabadulva a börtönből, Lídiához tértek be. Megvigasztalták a testvéreket és útra keltek. (ApCsel 16,13-15, 40) Jézus a tiatirai közösség „angyalához” intézett levélben dicséri a keresztények buzgó életvitelét, : a tetteit, szeretetét, hitét, szolgálatát és állhatatosságát. (Jel 2,18-29) A szolgálat, vagyis a diakónia a keresztényekkel, az állhatatosság vagyis a türelem a pogányokkal szemben tanúsított magatartás jelzése. 

Fent: a bazilika alapjai. Ez a jelen Akhisar

A közösségre veszélyt jelent, hogy túlzott türelmet tanúsítanak Izebel (1Kir 16,31 kk., 2Kir 9,22) iránt, aki valószínű prófétanő volt, s a nikolaiták egyik vezetője, aki bűnre csábítja Isten népét, a közösséget. A „paráznaság és a bálvány áldozatok” a pogány kultusz összefoglaló neve, és szövetségszegést is jelent. Mindazokat, akik vétkeztek megismerik Krisztus bírói hatalmát: „hadd tudja meg minden egyház”, hogy ő az aki a veséket és szíveket vizsgálja és megfizet mindenkinek tettei szerint. Krisztus leleplezi a tévtant, ami nem más, mint könnyelmű játék a démoni erőkkel. A tévtan egyik állítása az volt, meg kell ismerni a sátán mélységeit, azért, hogy az ember független lehessen tőle. A tévtan követői a pogány templomokba jártak és a kultuszi paráznákkal érintkeztek. A szabadságból így lett szabadosság és vallási keveredés, szinkretizmus. 

A hűséges keresztényekre az Úr nem rak nagyobb terhet, csak az apostoli tanítás tisztaságát és az ebből fakadó tiszta életet kell megőrizni az Úr visszajöveteléig. A győztes jutalma a népek fölötti hatalom, részesedés Krisztus királyságában. És megkapja a hajnalcsillagot. A Vénusz a római császárkultuszban a népek feletti uralom jele. Az ígéretnek polemikus éle van. A világuralom nem a császáré, hanem Krisztusé, s majd az övéié lesz.

**

Levél a tiatírai egyháznak. Jel 2,18-29.

¹⁸„A tiatírai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz és lába, mint a sárgaréz: ¹⁹Tudok tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van, mint azelőtt. ²⁰De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. ²¹Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. ²²Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből. ²³Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint. ²⁴Nektek meg, többi tiatíraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik – hogy úgy mondjam – nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: Nem rakok rátok más terhet. ²⁵De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök. ²⁶A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. ²⁷Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket. ²⁸Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. ²⁹Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.”
 **

Előző részek:
Apokalipszis
Apokalipszis 2. 

Apokalipszis 3 

Apokalipszis 4 
Apokalipszis 5.
Apokalipszis 7.