A világot félelmek gyötrik

Minden korban nagyra értékeljük azokat a személyeket, akik Jézus útján járva szolgálják a szenvedőket, a nélkülözőket. Szeretettel emlékezünk népünk jótevőire: az országépítő Szent Istvánra, a hazát védő Szent Lászlóra, a második honalapító IV. Bélára, a törökverő Hunyadi Jánosra, a szabadság zászlaját kibontó Rákóczi Ferencre, a legnagyobb magyar Széchenyi Istvánra, a megújulást támogató Mailáth G. Károlyra, a női méltóságot védő Apor Vilmosra, az egyházát szerető Mindszenti Józsefre, az üldözötteket védelmező Márton Áronra, a kitaszítottakat szolgáló Kalkuttai Szent Terézre, stb. 

A segítés alapvető emberi cselekedet, mely a bajbajutottak iránt néha erőteljesebben nyilvánul meg mind az egyének, mind a közösségek részéről. Például a Délkelet-Ázsia országait ért természeti csapáskor, a Haiti katasztrófa idején, az olaszországi földrengés nyomán láthattuk azt az erőteljes nemzetközi összefogást és rokonszenvet, amelybe mi is bekapcsolódtunk. Ilyenkor az országok félreteszik a vélt vagy valós sérelmeiket és igyekeznek segíteni. Az ilyen segítésben az irgalmasság nyilvánul meg. Az irgalmasságot mindenkinek módjában áll alkalmilag és hivatásszerűen gyakorolni.

Mivel Isten egész életünket tekinti, ezért a Vele és az embertársainkkal való kapcsolatunknak összhangban kell lennie. Az ószövetségben - különösen a próféták írásaiban - az irgalmasság gyakorlására szóló buzdítással találkozunk, mint olyannal, ami a vallásosságot, a bűnbánatot és a böjtöt hitelesíti. (Iz 58,7-10) 

Izaiás próféta hirdeti, hogy Isten iránti szeretetet csak az emberek iránti irgalmassággal lehet bizonyítani. „Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad esett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a kísérőd.” Aki így tesz, ettől még nem lesz keresztény, mert ez olyan emberi magatartás, amire a kegyelem épül. A hitnek Isten erejére és a Szentlélek kegyelmére kell támaszkodnia, nem pusztán emberi értékekre. (1Kor 2,1-5) A hit kegyelem, Isten ajándéka. 

Hívő az, aki Istentől kapott kegyelemmel, erővel magáévá tudja tenni a Jézus által kinyilatkoztatott igazságokat. Úgy dolgozik a világban, úgy van jelen az iskolában, a munkahelyen, hogy ízt visz az ízetlenségbe, azaz maga só és fény. (Mt 5,13-16) 

Jézus tanítása szerint mi hívők vagyunk a föld sója és a világ világossága. Az Ő nagykövetei vagyunk, amióta megkereszteltek, krizmával felszenteltek, átadták a hitet jelző gyertyát és sót tettek ajkunkra. 

Tehát fokozottan sürget hivatásunk.

„A világ pedig várja a hiteles tanúságtevőket, mert a világot félelmek gyötrik gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren. Az Egyházat fokozottan sürgeti hivatása, hogy megújítson és üdvözítsen minden teremtményt, annak érdekében, hogy Krisztusban minden megújuljon, és Benne az emberek egy családdá és Istennek egyetlen népévé legyenek”. (AG 1)

             

„Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, ...” (Mt 5,16)