Különös keresztmetszet

Mennyei Atyánk mindent az emberért teremtett, de a tovább teremtéshez közreműködést kért az emberiségtől. Már természetes vonalon is ez Isten stílusa. Nem teremtette készre az ember világát, hanem azt akarta, hogy az ember hajtsa azt uralma alá. Az emberi faj fenntartásának szent feladatába is belevonta Urunk az embert, azért teremtette férfinak és nőnek. Ugyanígy a természetfelettivel kapcsolatban is. Ádám igenjét szövetségi szerződésként akarta, hogy az ember közreműködésével bontakoztassa ki az ajándékba adott természetfeletti életet, a földön kezdődő, de a mennyben beteljesedő Isten országát, amely kimondhatatlan boldogság az embernek. Lehet-e ennél megtisztelőbb ajánlat, mint szövetségben lenni Istennel? És van-e nagyobb rejtély, mint az, miért utasította vissza az ember Isten barátságát? Valóban a gonoszság misztériuma működött, maga a Gonosz. Az ő gőgje ihlette az ősszülőket: a majd leszek én a magam világának istene. Ez az esztelenségig menő gőg. Az eredmény: az ember ráébredt, hogy hiába Isten nélkül senki. Egyetlen reménye maradt: Isten megbocsátó irgalma. Valóban Isten „újra meg újra szövetséget is ajánlott az embereknek”. 

Ezek a szövetségek, részszövetségek voltak, amelyeket Ádám nem-je után ajánlott Isten az embereknek. Ezzel csak jelezte, hogy nem mondott le végleg rólunk. Noéval, Ábrahámmal, Mózessel kötött szövetség nem végleges, ezt az ószövetség idején jelezte Isten. Csak előkészítése volt az „új és örök szövetségnek”, melyet Jézus vérében köt és terjeszt ki minden emberre.

Isten mindenkivel szabad. Dávidot gyermekkorában kente királlyá a Próféta. „Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám16,1b 6-7. 10-13a) Fokozatosan tanulta meg, hogyan kell uralkodni. A keresztség lényege, hogy elnyerjük a hinni tudás és a természetfeletti szeretet képességét. Ez Isten ingyenes ajándéka. Ezért célszerű a gyermekkeresztelés. A gyermeket azután rá kell vezetni, hogy hogyan kell, és hogy milyen jó Jézus Lelke szerint élni. Csak a megkeresztelt tud Krisztusba öltözködni. „Éljetek hát úgy, mint a fény fiai. … Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.” (Ef 5,8-12) 

Jézus döntés elé állította a hatóságokat, és minket is. Mi magunk hiszünk-e? Krisztus Lelkének világossága ragyog-e át tetteinken? 

A született vak Jézus szavára „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ő elment és megmosdott, és amikor visszatért, már látott.” (Jn 9,1-41) Hívő ember lett, s ehhez éppen viszontagságokon keresztül vezetett az útja. Először önmaga azonosságáért kellett megharcolni a hatóságokkal, hogy ő az, aki vak volt. Kiáll ismeretlen Jótevője mellett. Ezért kidobják a zsinagógából. Jézus pedig fölemeli a kitaszítottat, amikor újra találkozik vele. A meggyógyult ember azért borult le Jézus előtt, mert számára igazság: nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét. Ő most Isten szemével látó, hívő ember lett. 

Amikor egy Isten nélkül boldogulni akaró világ vesz körül bennünket, könnyen áldozatául eshetünk az egyre hatalmasabbnak látszó szekularizáció fenyegetésének. Ezért itt az ideje, hogy elítéljük a bűnt önmagunkban.

„Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.” Jn 9,33.