Lelki vakság

Jézus testi vakot gyógyít a mai evangéliumban, de nem tudja meggyógyítani a lelki vakokat, mert nem engedik magukat. Pedig tulajdonképpen nem a testi vakért, hanem miattuk volt a csoda. 

– Miért nem hittek? 

Sok minden vakította el őket. Így pl. a sznobizmus. Nem a nagy embert nézték Jézusban, hanem az „ács fiát.” Aztán vakká tették őket vágyaik, melyek teljesen földhöztapadtak voltak. Földi királyt óhajtottak Messiásnak, földi uralmat. Aztán szerepet játszott a féltékenység. Meg az, hogy Jézus nem volt „elbűvölve” üres rítusvallásosságuktól, és igazi istenszeretetre, emberszeretetre intette őket. Megváltozni nem volt ínyükre.

Sok ilyen vak szerepel az evangéliumokban. A farizeusok, a főpapok, a tömeg, Pilátus stb. Ma is sok lelki vak van a vallásos emberek között. Néha úgy belegabalyodunk a magunk elgondolásaiba, ösztönös vágyaiba, hogy egyszerűen nem tudjuk felfogni az igazságot, Isten szavát. Vagy teljes értetlenségbe burkolózunk, vagy ha meg is sejtünk valamit, ilyesfélékkel reagálunk: Nem kívánhatja ezt Isten; ami jólesik, az nem lehet rossz; de hát élni kell; nem értenek ehhez a papok; nem eszik olyan forrón a kását.

Lelki vakságot okoz minden szenvedély: Kapzsiság, bűnös szerelem, gyűlölet, elvakult majomszeretet, önző kényelmesség stb. Aki lelkében vak, nem tudja megérteni, hogy az élet igazán szép csak Isten parancsainak útján lehet. Nem érti, hogy boldogítóbb a becsület, mint a gazdagság; az önfegyelem, mint a paráznaság; a megbocsátás, mint a gyűlölet; az önzetlenség, mint az önzés. Isten világáig pedig egyáltalán nem tud felemelkedni.

A lelki vakság tönkreteszi az életet, sokkal inkább, mint a testi. És a tönkretett élet folytatása a tönkretett örökkévalóság. Ha va­lamit kérek Istentől, az első kérésem ez legyen: Uram, hogy lás­sak!

Sz. J.