Aki velünk marad

Az örömhír a Szentháromság egy Isten életében való részesedésről szól. A jó keresztény minden szentmisében, az ige- és az áldozatliturgiájában átéli Krisztus húsvéti misztériumát. Hitéletünk ezért nem maradhat meg a templomban, annak lüktetnie kell a családban, hivatásunk területén és a társadalomban (1Pt 3,15-18).  Nem vagyunk magunkra, mert Krisztus biztatása nekünk is szól: „Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok!” (Jn 14,15-21). „A Feltámadott visszajött -  mondotta Cliff Richard énekes, amikor katolizált - közöttünk van, velünk marad »tegnap, ma és mindörökké«. Akár tetszik nekünk, akár nem. Mindig ugyanaz marad, az Isten Fia, aki életet ad életért, szeretetet szeretetért, aki mindent ad, de mindent követel is.”

Gyönyörű világunkban mindent Isten szeretete mozgat. Mozgat és nem megmerevít. A fejlődő, mindig megújuló élet tesz széppé mindent, ami van. A világban történő mozgásokról szól a tömegtájékoztatás, amire Egyházunk húsvét 6. vasárnapján irányítja figyelmünket. A megnevezés furcsán hangzik, mert Isten nem tömegeket teremt, hanem minden embert a maga megismételhetetlen, egyszeri és egyedi mivoltában. Nagy változás lenne a média világában, ha csak azzal a feltétellel publikálhatna bárki bármit és bármilyen csatornán, hogy tudatában van: Isten előtt felel azért, hogy igazat mondott-e, vagy pedig ilyen-olyan érdekköröknek fogadott szót a nagyobb juttatás reményében. 

Az is nagy változást jelentene, ha Amerika első sajtókirálya, a makói Pulitzer József szavait követnék: „Egy újságnak a hitelesség az, ami a nőnek az erény.” „A társadalom jövőjének formálása az új nemzedékek újságíróinak kezébe van letéve. 

Az emberiség jövője pedig Isten kezében van. Szent Fia által ad nekünk kibontakozást egy elképzelhetetlen szép életbe, az örök életbe. Ezt az igazságot hirdette Jézus, aki ezért még az arcát is oda tartott, hogy üssék. Ellenben az arctalan, gonosz erők a háttérben meghúzódva kísértenek és túlzott mértékben zúdítják ránk a rosszat, amik megbetegítenek ha nem vigyázunk. 

A média jó célt szolgál, ha a jóban kapcsolja össze a személyeket és a közösségeket. Jó, hogy mindenről pillanatok alatt tudhatunk, de váljunk éretté arra is, hogy megszűrjük, miből mennyit engedünk a lelkünkbe. A Szentlélek viszont segít, hogy Jézus értékrendjéhez viszonyítva dönthessük el, mi mennyit ér a világunkban (ApCsel 8,5-8.14-17). 

Mindig Krisztusra támaszkodunk és úgy használjuk a média eszköztárát, hogy Krisztus világában és az Igazság Lelkének erőterében szemléljük és vizsgáljuk világunk dolgait és ápoljuk összetartózásunkat.

 „Aki szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom.” Jn 14,21.