Röviden a felnőtt bérmálkozóknak 1.

Kedves Felnőttek! Kedves Hívek! Ha van olyan felnőtt, aki még nem bérmálkozott és szeretne bérmálkozni azoknak három témát

ajánlok a felkészülésre. Most az elsőt közlöm, utána a másik kettőt, végül a bérmálás szertartását.

1. Miért bérmálkozunk?

A bérmálkozó helyes szándéka. 

Minden ember, amikor valamire elhatározza magát, felteszi magának a kérdést: „Miért teszem ezt?” „Miért van nekem erre szükségem?”. És ezután számot vet: „Mit kell tennem, hogy ezt a célt elérjem?”. Pl. pályát választ magának: „Miért akarok én orvos, vagy géplakatos lenni?”, „Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell magamban kialakítanom, hogy jó orvos, vagy jó géplakatos lehessek?”  

A bérmálás szentségét akarjátok felvenni. Azért vagytok itt, hogy erre előkészüljetek.

Az első kérdés tehát, amit fel kell vetnünk, s amit elsősorban mindenki fel kell, hogy tegyen magának: „Miért akarok bérmálkozni?” „Miért van szükségem a bérmálásra?”. 

1) Van, aki nem is gondolta még meg, hogy miért jött ide és csak annyit tud, hogy ez egy szokás, amelyik hozzátartozik a katolikus élethez éppen úgy, mint az elsőáldozás. Mikor eléri a megfelelő kort, minden rendes katolikus ember megbérmálkozik és mivel most elérte a megfelelő kort, itt a bérmálási alkalom, tehát ő is eleget tesz ennek a szokásnak, kötelességnek.

2)  A kisebbek, de talán a nagyobbak közt is van, aki azért bérmálkozik, mert szülei vagy házastársa így kívánják. Ez még nem elég inditó ok arra, hogy valaki bérmálkozzék. Hit nélkül nem szabad egy szentséget felvenni. Ezért fontos, hogy hallgassa meg az előkészítő oktatásokat, hátha Isten kegyelméből megvilágosodik előtte, hogy mi is az a bérmálás, és miért jó az számára, ha felveszi. Csak azután döntsön és kérje a szentség felvételét. A bérmálas szentség, melyben a Szentlelket kapjuk, és erre fel is készül.

3) Aki komolyan veszi a vallásos életet: imádkozik, templomba jár, szentségekhez járul, az tudja, hogy a bérmálás is szentség, szent dolog, amelynek a felvételére elő kell készülni, meg kell gyónni, tiszta lélekkel kell felvenni.

Meg kell tanulni, mi is ez a szentség, de mindenekelőtt azt, hogy miért vesszük fel.

- Minden szentségnek, így a bérmálás szentségének is, ha igazi öntudattal vesszük fel, valami változást kell bennünk előidéznie, valami újat, többet kell nekünk adnia. Ezért vesszük fel a szentségeket, ezért van szükség rájuk.

Az említett változás, pedig bizonyos kötelezettségeket szül, amelyeknek eleget kell tennünk. Pl. mindenki látott már keresztelést. A keresztség szentségében létrejött változás az, hogy a megkeresztelt gyermek megszabadulva az eredeti bűntől (Ádám bűnétől) Isten gyermekévé és az Anyaszentegyház tagjává válik. A megkeresztelt egyén kötelessége- Istengyermekségéből kifolyólag- pedig az, hogy hite szerint éljen, ami annyit jelent, hogy mindenben Krisztus tanítása és példája szerint kell élnie.

Tekintettel arra, hogy amikor megkereszteltek bennünket még öntudatlanok voltunk és a keresztséggel járó kötelezettségeinkről semmit sem tudtunk ezért szüleink vállalták ezeket helyettünk. Éppen ezért a pap, amikor a templomban fogadja a gyermekkel érkező szülőket és keresztszülőket, a következőket mondja: „Nektek, akik gyermekeitek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz úgy nevelni őket, hogy hitük szerint éljenek. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?”. És ők vállalják. Megkeresztelésünk óta szüleink igyekeztek úgy-, ahogy eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldtek, ahol megtanultuk a keresztény ember kötelességeit. Az előáldozás előtt megfogadtuk, hogy mint igazi keresztények ellene mondunk a bűnnek és a gonoszlélek csábításainak megígérvén, hogy mindig hű gyermekei leszünk a katolikus Anyaszentegyháznak. De akkor, még gyerekfejjel keveset értettünk mindebből: azt tettük, ugyanis amit szüleink és nevelőink mondottak nekünk.

Most, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodunk, és így mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan akarunk élni, és hogy hogyan akarjuk rendezni a vallásos életünket. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel, ami egyáltalán nem könnyű. A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván, hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük, hanem az Úr Jézus példája szerint törekedjünk másoknak is segíteni és így hitünk szerint élve eleget tegyünk a megkeresztelt egyén kötelezettségeinek. Mivelhogy az Úr Jézus példája szerint élni valamint Őt követni  egyáltalán nem könnyű, (Aki engem követni akar, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem- Lk. 9,23) ezért Krisztus maga elrendelte a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. Ezért a latinban confirmationak nevezik, ami megerősítést jelent. Ez a megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével történik.

A változás, tehát amelyet a bérmálás szentsége idéz elő bennünk, az nem más, mint a lelki megerősödés a Szentlélek kegyelme által. A bérmálás ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban is megerősít, hogy segíteni tudjuk testvéreinket a hitben és a vallásos életben. Aki a bérmálás szentségében részesedett az már nagykorúvá vált a keresztény életben, Ezért szokás nevezni még a keresztény nagykorúság szentségének is. A megbérmált ember kötelessége pedig- keresztény nagykorúságából kifolyólag- közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, azáltal, hogy öntudatos keresztény akar lenni az élet minden területén. (Isten megerősítette őt, abban, hogy hite szerint éljen, de neki is akarnia kell ezt.)

A keresztény nagykorúsításra, a bérmálásra készülnünk kell.

1) Elsősorban felújítjuk és szűkség szerint kiegészítjük azt, amit a keresztény életről tudnunk kell. Itt nemcsak újabb ismeretek szerzéséről van szó, hanem arról is, hogy hogyan használjuk fel azokat mindennapi életünkben. (Ezért ajánlatos, ha időnként megbeszéljük a hallottakat és mindenki elmondja, hogy mit tud kezdeni velük a maga életében)

2) Közben igeliturgiával, imádsággal próbáljuk közelebb hozni magunkhoz Isten világát, különösen magát a Szentlelket, hogy Isten egy olyan valaki legyen számunkra, akivel minden nap találkozunk. (Benne élünk, mozgunk és vagyunk. ApCsel 17,28).

Azért bérmálkozunk, hogy a Szentlélek erejével eltelve öntudatos keresztényekké váljunk és így eleget tegyünk a keresztség szentségéből fakadó kötelességeinknek, amelyeknek eddig a szüleink próbáltak eleget tenni azáltal, hogy igyekeztek úgy nevelni bennünket, hogy hitünk szerint éljünk. 

Másképpen fogalmazva: azért bérmálkozunk, hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket; 2) hogy öntudatos keresztényekké váljunk, vagyis az egyházban közösségi életet tudjuk élni; 3) hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk a világban; 4) hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a sok jó, amit keresztségünk óta szüleink és keresztszüleink, valamint egyházközségünk értünk tettek. Áldássá akkor lesz a jó, ha közösség javát szolgáljuk vele.

A bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből áll:

Érteni akarja az evangéliumot, Öntudatossá akar válni,  Tanúságot akar tenni Krisztusról és Áldássá akar lenni.

                         

(Katolikus Egyház Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303). 
Még két lecke következik.

Folytatásban:

Röviden a felnőtt bérmálkozóknak 2.

Röviden a felnőtt bérmálkozóknak 3.