A rosszból jót!

Jézus példabeszédekben tanít Isten országáról. Amint a magvető és a szolgák figyelemmel kísérik az elvetett mag fejlődését, érését az aratásig, úgy nekünk is néznünk kell Isten országának, és benne életünknek a fejlődését, érését a nagy aratásig. (Mt 13,24-43) 

A világban vagyunk, de nem a világból. Az Istentől elfordult világ az erősek jogára alapozva, önzően él. És milyen más a mindenek fölött létező Isten, aki hatalmát senkitől sem félti, sőt boldogításunkra használja. Pedig bármikor lesújthatna a bűnben élőre, mégis kímélettel van iránta és időt ad a bűnbánatra. (Bölcs 12,13. 16-19) 

Ennek az igazságnak nyomán az őskeresztény kortól kísértett már a gondolat, hogy ráérünk megtérni halálunk előtt. Pedig bárki bármikor meghalhat és akkor kárhozatba fullad a halogatott megtérés. Cervantes írta: „Majd-majd országútja Sohaházára vezet.” Minden halogató ember, a maga boldogságának gyilkosa. 

Az üdvösség, a menny nem jutalomüdülés kifogástalan luxusszállóban, ahol minden csupa gyönyör, hanem odaadó szeretetkapcsolat Istennel. Csak az üdvözülhet, aki önmagánál is jobban szereti Istent. – Urunk mindent úgy teremtett, hogy fokozatosan érjen be. A keresztséggel elindított életünk is ilyen. Egy élet igyekezete árán kell a belénk oltott kegyelem erejében kiteljesedni, a mennyre beérett istengyermekké lenni. Jézus konkrét formában a búzáról és konkolyról, a mustármagról és a kovászról szóló példabeszédben szemlélteti Isten gondolkodás- és cselekvésmódját. (Mt 13,24-43) Bemutatja, hogy mire képes Isten jósága és irgalma. 

Megtiltja szolgáinak, hogy kiirtsák az „ellenséges ember” által vetett konkolyt a búzából „nehogy a búzát is kitépjétek.” A világban lévő rossz problémája sokakat megingat hitében, pedig e mögött Isten szeretetének titka van jelen. Türelemre int és azért vár, hogy az embernek időt adjon a bűnbánatra. Gyengeségünkben  segítségünkre van a Szentlélek is, érlel bennünket a végső napra. (Róm 8,26-27) Isten országa jelen van ebben a világban, ezért nem lehet világosan szétválasztani a jókat és a gonoszakat. „Ne szálljatok szembe a gonosszal” – ezt mondta Jézus, a megtestesült Bölcsesség. Sőt megengedi, hogy a jókat megszilárdítsa az evangéliumi életben, a többiek pedig időt nyerjenek a megtérésre. 

Ő járt elől a szenvedésben is, mert a rosszat tűrni tudni, anélkül, hogy a rosszhoz szegődnénk, ez Isten ereje. Más dolog a rosszat hatalommal legyőzni, és más szeretettel úrrá lenni felette. A konkoly jelenléte ezért nem megfojtja, hanem növekedésre ösztönzi a jó növényt, és erősíti. A csoda az, hogy a jó vetés erősödése nemhogy elnyomja a konkolyt, hanem átalakítja és jóvá teszi. Ezt tanúsítják a szentek. Mire képes tehát Isten jósága és irgalma?  Megtanít minket a szeretetre és a türelemre. 

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek.” Róm 8,26.