Az ördögűzés valójában örömteli esemény

Exkluzív interjú a Vatikán hivatalos ördögűzőjével - Francesco Bamonte, az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke, Róma és a Vatikán hivatalos ördögűzője augusztus 27-én a III. Szeretetláng Fesztivál keretében Budapesten járt.

Ekkor készítettünk vele exkluzív interjút arról, hogy miért beszélünk ma olyan keveset az ördögről, és hogy mennyire nem olyan az ördögűzés, mint amilyennek a filmek alapján elképzeljük.

– „Az ördög legnagyobb ravaszsága, hogy elhiteti velünk: nem létezik.” Valter Cascioli, az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének szóvivője nyilatkozta ezt két éve, nem sokkal a szervezet megalakulása után.

– Az ezt megelőző korokban az emberiség mindig hitt ezeknek a szellemi lényeknek a létezésében. A történelem során talán legelőször napjainkban fordul elő, hogy az ördögnek sikerül elhitetnie, hogy nem létezik. Ez különösen azért veszélyes, mert ha az ember nem vesz tudomást a létezéséről, akkor nem is védekezik ellene.

– Ugyanakkor mintha ma az egyház is sokkal kevesebbet beszélne az ördögről, mint a korábbi évszázadokban. Mi lehet ennek az oka?

– Az utóbbi időben sajnos hiányosság mutatkozott e téren a papképzésben. A leendő lelkipásztorok nem értesültek kellőképpen az ördög létezéséről és az exorcizmus, az ördögűzés fontosságáról. Mindez pedig pasztorális szempontból is háttérbe szorította ezt a kérdést. Holott Jézus, aki elsőként űzött ördögöt, nemcsak azt parancsolta a tanítványainak, hogy gyógyítsák az embereket, hanem kifejezetten utasítást adott nekik arra is, hogy űzzék ki az ördögöket. Az egyháznak tehát tudnia kell, hogy Jézus parancsát követi, ha ördögűzéssel foglalkozik.

– Ugyanakkor az Ön kivételével meglehetősen kevés ördögűző tűnik fel akár a katolikus, akár a világi médiában. Miért rejtőzködnek?

– Jómagam az egyház felhatalmazásával járom a világot, segíteni akarok abban, hogy – elsősorban a papok – minél szélesebb körben megismerjék ezt a területet.

– Miért van szükség manapság ördögűzésre?

– Napjainkban igen súlyos a helyzet. Egyesek egyáltalán nem hisznek a gonosz létezésében, mások viszont az okkultizmus követői, és vallást akarnak alapozni az ördög létezésére. Azért aktuális tehát ez a téma, mert a gonosz működése talán soha nem volt még olyan erős a társadalomban, mintha szinte vallás lenne.

Az egyház a szervezetünk két évvel ezelőtti hivatalos megalakulásakor éppen azt ismerte el, milyen fontos ez a kérdés. Az e területen dolgozó papok azóta is szorosan együttműködnek, konferenciákat, képzéseket tartanak, hogy e nehéz időkben minél jobban segíthessék az egyházat.

– Ha az exorcizmusról szóló filmeket nézünk, akkor azt gondolhatjuk, az ördögűzés szertartása nagyon extrém. Hogyan kell ezt elképzelni valójában?

– Ne higgyenek a filmeknek, mert egy-egy ilyen szertartás egyáltalán nem úgy zajlik, ahogyan a mozivásznon látni. Az ördögűzésnek nem az a lényege, hogy az emberek minél jobban megijedjenek, hogy a sátán minél borzalmasabbnak tűnjön, hanem az, hogy Isten dicsősége és Szűz Mária hatalma megmutatkozzon. Fölösleges tehát ilyen filmeket nézni, mert ezek nem az ördögűzés lényegét mutatják be, és túlságosan sötéten ábrázolják ezt a szertartást, holott valójában egy örömteli eseményről van szó. A valódi ördögűzés során jelen vannak a szentek, a Szűzanya, megmutatkozik Jézus és Isten szépsége, megnyilvánul a szeretetük. Egy ördögűző szertartás megindító esemény, nem riaszt meg, nem tölt el senkit félelemmel. Amikor ördögűzéssel nem foglalkozó papok elkísértek egy-egy ilyen szertartásra, meghatódtak, és nem a démon tett rájuk mély hatást, hanem a szerető Isten, akinek jelenléte érzékelhető volt.

– Beszéljünk most az ördög tevékenységéről, hiszen amiatt fordulnak Önökhöz az emberek. Hogyan szállja meg az ördög az embert?

– A probléma gyökere az, hogy a mai, kereszténységét elvesztett társadalomban túl sok az olyan, okkultista és egyéb csoport, amely azon dolgozik, hogy az ember ne Isten, hanem a sátán felé forduljon. Az okkultizmus mellett az ezotéria, a mágia és a sátánizmus is az ördöghöz közelítik az embert, és ide tartoznak még azok a gondolkodásmódok is, amelyek az emberből akarnak istent csinálni. Az az ember, aki magát akarja istenné tenni, eleve veszélyben van. Gyakran ezek a szekták, hiedelmek nyitják meg a kapukat, amelyeken keresztül az ördög eléri az egyes embereket.

– Melyek a legjellegzetesebb jelei annak, hogy valaki az ördög befolyása alatt áll?

– Nehéz ilyen röviden elmondani, de azért igyekszem összefoglalni. Az ördög jelenlétére utalhat például, ha valaki olyan nyelveket ismer, amelyeket nem tanult, ha a természetesnél nagyobb erővel rendelkezik, ha ellenérzéssel vagy utálattal viseltetik szent dolgok iránt, anélkül, hogy oka lenne erre, vagy ha bármely téren olyan ismereteknek van birtokában, amelyekről nem lehet tudomása. Az Isten iránt érzett gyűlölet is ide tartozik, de az is, ha valakiből hányás útján olyan tárgyak távoznak, amelyek természetes körülmények között nem lehetnek jelen egy ember testében. Olyan is előfordul, hogy a pupilla teljesen fehérré válik, és a szem eltűnik. Az is az ördögi megszállás jele lehet, ha a személyiség megváltozik, de nem pszichiátriai esetről van szó, hanem arról, hogy valami olyan lakozik az emberben, ami meg akarja őt semmisíteni. Fizikailag legyengíti, erkölcsileg és lelkileg tönkreteszi a démon azt az embert, akiben lakik.

– Miként jutnak el a megszállottak odáig, hogy az egyházhoz forduljanak segítségért?

– Az emberek sokszor nem is tudják, hogy ördögűzésre lenne szükségük, többnyire valamilyen pszichológiai vagy pszichiátriai problémára gondolnak. Vannak azonban olyan jelek, amelyek a tapasztalt ördögűző számára azt bizonyítják, hogy nem pszichológiai esetről van szó. Ezek felismerését sajnos nem tanították meg a papoknak a szemináriumokban, így nekem és társaimnak kell megtanítanunk nekik. A hivatalos ördögűzők, akiket a megyéspüspökök bíznak meg ezzel a feladattal, részesülnek ilyen képzésben.

– Egy átlagos hívő nem is ismeri fel ezeket a jeleket?

– Az ördög által megszállott ember környezetében élők felfigyelhetnek ezekre. Ilyenkor tanácsot kell kérni egy ördögűzőtől, aki teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, hogy valóban az ördög működésére utaló jelekről van-e szó.

– Mi történik, ha valaki jelentkezik Önöknél? Hogyan kell elképzelni a vizsgálatot, és milyen lépcsők vezetnek az esetleges ördögűzéshez?

– Az ördögűző pap első lépésként meghallgatja a hozzá forduló embert, és ha lehetséges, a környezetében élőket is. Azt szeretné megtudni, miféle különleges, furcsa dolgok történtek, milyen jeleket tapasztalnak, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. Az elmondottak alapján azután a pap konkrét kérdéseket tesz fel, hogy pontosíthassa, miről van szó. Ezt követően egy tapasztalt ördögűző már nagy biztonsággal meg tudja állapítani, hogy szükség van-e rá, vagy nem. A diagnózis felállításának azonban van még egy harmadik momentuma is: a pap imádkozik a vizsgált személy felett. Ez még nem ördögűző szertartás, de az ima által világossá válik, hogy ördögtől megszállott emberről van-e szó, vagy csupán valamilyen betegség hordozójáról. Ha ugyanis valóban az ördög fogságában van valaki, akkor a gonosz lélek az ima alatt is megmutatkozik valamilyen formában, hiszen nem viseli el Isten jelenlétét.

– Eljutottunk az exorcizmus szertartásáig. Kötött liturgiáról van szó, vagy a rítus a megszállott ember és az ördögűző személyétől függően változhat?

– Az exorcista pap egy bizonyos hivatalos szertartást végez. De végső soron nem az imája idézi elő az ördögűzést, hanem az ő és az ördög által megszállt személy hite. Az ördögűző pap emellett imádkozhat a saját szavaival, és mondhat szabadító imákat is. Ezek, illetve maga a rítus is fontos, de hangsúlyozom, ami a leglényegesebb, az a pap hite és Szűz Mária közbenjárása. Az egyházi szertartás során gyakran hívják segítségül Jézus nevét, és erre a démon távozik is – ez azért van így, mert a pap konkrét utasításokat ad neki az egyház felhatalmazásával. Az egyház a rituálé segítségével megidézheti az összes szentet, a Szűzanyát és az angyalokat, ezáltal segíthet az ördögűző papnak és a megszállottnak a sátán elleni küzdelemben.

– A III. Szeretetláng Fesztiválon tartott előadásában hangsúlyozta, hogy Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni harcban. Vajon miért? Ha szabad így fogalmazni: mit vétett Szűz Mária a sátánnak, hogy az még a nevét sem meri a szájára venni?

– Lucifer nem tudta elviselni, hogy Isten meg akar testesülni, s ezáltal megmenteni az embert a kárhozattól. Amiatt van ez, mert az embert magánál alacsonyabb szintű létezőnek tekinti. Isten a megtestesülés által Máriát, egy embert magasabb szintre helyezett az angyaloknál. Az egyház ki is mondja, hogy a Szűzanya az angyalok királynője. A gonosz lélek ezt végképp nem tudta elfogadni, innen ered Mária iránti mérhetetlen gyűlölete, amely az ördögűzések alkalmával is megtapasztalható. Amint Ön is említette, a gonosz lelkek sohasem ejtik ki Szűz Mária nevét. Ugyanakkor név nélkül utalva rá gyakran elmondják, milyen ellenállhatatlan hatalma van felettük. Két példát az előadásomban is megemlítettem. Egyszer egy ördögűzés alkalmával, amikor egy rózsafüzér volt a kezemben, a megszállottat kínzó ördög így szólt: „Aki ebbe a láncba kapaszkodik, az sosem veszhet el.”

Egy másik esettel kapcsolatban az exorcizmust a megszabadult és az ördögűző szempontjából egyaránt ismertettem. Az ördögűzés végén az egyház által segítségül hívott Szűzanya adta meg a végső döfést a gonosznak, hogy távozzon az általa megszállottból. Ezt a szenvedő úgy élte meg, hogy egy fényesen ragyogó, hatalmas köntös ereszkedett le rá és mindenkire a teremben, majd ezer kard szúrta ki az emberben lévő szörnyeteg szemét, az pedig közben azt ordította: „annak (Szűz Máriának) a köntöse fog beteríteni mindannyiunkat”. Eközben nekem, az exorcistának azt mondta a démon: „Itt van ő. Mindig ő az, aki megsemmisít engem. Mindig imádkozik értetek a fiához. Miért aláz meg minket ennyire?” Szűz Mária és az őt segítő szentek hatalmának az ördög nem tud ellenállni.

– Ahhoz, hogy valakit megszálljon az ördög, el kell távolodnia az egyháztól?

– Az egyháztól távol élő embereket könnyebben megkísérti a sátán, de számtalan trükköt ismer, és mindenkihez a maga módján közeledik. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nem kell istentagadónak lenni. Ha az ördög rögtön megmutatná a jelenlétére utaló furcsa jeleket, akkor azonnal fölfedeznék, ezért ravaszul rejtőzködve közeledik, még azokhoz is, akik nem akarják követni őt.

Akik viszont az egyház és Isten közelségében akarnak élni, azokban olyan tűz ég, amely lehetetlenné teszi, hogy megközelítse őket az ördög. Ez a láng égeti a gonoszt, aki nem tud elrejtőzni a fényesség elől, ezért ilyen esetben nem járhat sikerrel, gyűlöletének nem lehet hatalma az Istent szerető ember felett. Ezzel függ össze az is, hogy ha az ördög valóban megszáll valakit, az egyházi rítus mindig felfedi őt, hiszen nem tud elrejtőzni az egyház által közvetített isteni világosság elől. Aki nem engedi be az ördögöt az életébe, azt nem tudja a hatalmába keríteni, nem bántja.

Fotó: Wágner Csapó József
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Megjelent az Új Ember 2016. szept. 4.-i számában