A Kaukázusban a 19.
század derekán élt egy Schamyl nevű szultán. Igazságos fejedelem hírében állott,
akinek sikerült jó erkölcsre szoktatnia népét. De nagyon kellett küzdenie
alattvalóinak egyik rút hibája, a megvesztegetés ellen. Hogy ezt a bűnt
kiirtsa, szigorú parancsot tett közzé: Aki ilyen bűnnel vádoltan még egyszer
szeme elé kerül, annak hátára 50 ostorcsapást méret nyilvánosan. És íme – a
legelső váddal éppen saját édesanyját illették. Megrendülten, kínos fájdalomtól
elgyötörten a szultán három nap és három éjjel sátrába zárkózott. Nehéz harcot
vívott lelkében. Egyik oldalon a szigorú törvény, mely büntetést követelt, a
másikon a fiú szeretete édesanyja iránt. Mitévő legyen?
- A negyedik napon Schamyl szultán kilépett sátrából; arca halovány, tekintete komoly. Hírnökök hívják össze a népet és a szultán a nép közé állítja édesanyját, - hátán kezét összekötteti, előhívat két embert, kezükben az ostor, ütésre emelteti kezüket. De abban a pillanatban, amikor az ütések lesújtanak, elragadja előlük anyját – és halálsápadtan odatartja meghajtott hátát az ötven korbácsütésnek.
Az ötvenedik után az uralkodó fenséges erővel felemelkedik s így szól: „Távozzatok, a törvény elnyerte az elégtételt, uralkodótok vére maga mosta le a bűnt!”
E naptól kezdve megszűnt a megvesztegetés és a nép sohasem felejtette el ennek a rettenetes órának emlékét.
(Tanít az élet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése