Árpád-ház skóciai virága

Június 10-én van Skóciai Szent Margit királyné emléknapja. A dánok által meggyilkolt Vasbordájú Edmund angol király egyik ikerfiának, a Magyar-országra menekült Edvárd hercegnek és Szent István leányának, Ágotának legidősebb gyermeke. Ebből a házasságból Mecseknádasdon született Edgár, a későbbi angol király, 1045 körül a mi Margitunk és Krisztina, aki utóbb apáca lett. Születésekor Angliában már véget ért az 50 éves dán uralom, de Margit apja mint trónörökös csak 1057-ben költözött vissza Angliába, s rövidesen meghalt. Margit családjának a normann hódítás utáni trónviszályok idején 1067-ben menekülnie kellett. Magyarországra akartak visszatérni, de hajójuk a skót partoknál viharba került. III. Malcolm skót király fogadta be őket, s 1070-ben feleségül vette Margitot, aki fokozatosan megszelídítette férjét. Ezt a boldog házasságot 8 gyermekkel áldotta meg Isten, hat fiúval és két leánnyal.  Három fia egymást követte a trónon, köztük Szent I. Dávid skót király. Egyik lánya az angol király felesége let és ezáltal Margit az angol királyi háznak ősanyja.

Malcolm közreműködésével és egyházi reformjaival átalakította a skót egyház életét. Országos zsinatot hívott össze, egységesítette a liturgiát, rendezte az egyházi visszásságokat,templomokat építtetett. Különös figyelmet fordított a betegekre és a nyomorgókra. Iskolákat nyitott, megalapozta a skót szövőipart. 

Szent Margit templom Dumfermline

Megalapította Dunfermline apátságot, melynek elöljárója Margit lelki vezetője és később életrajzírója, Theoderich lett. Áldásos tevékenységének főforrása mélységes lelkiélete volt. Margit féléven át súlyos betegségben szenvedett, halálos ágyán vette a hírt, hogy férje és elsőszülött fia 1093. november 12-én az angolok elleni csatában életét vesztette.

Margit azt mondta: „Istenem ez is arra szolgál, hogy a te végtelen irgalmasságod által megtisztuljak bűneimtől.” Négy nap múlva 48 évesen meghalt, és Edinburgh mellett, a Malcolm által alapított Szentháromság-templomban temették el. 

Fennmaradt Margit latin nyelvű imakönyve. A nép azonnal szentként kezdte tisztelni, neve máig a legelterjedtebb keresztnév Skóciában. 1249-ben avatták szentté. 

A reformáció idején mindkettőjük földi maradványait Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.