Evangéliumi
szakaszunk (Mk 3,20-35), Jézus életének egyik drámai
jelenetéről szól. Jézus fellépése nyomán hatalmas tömegek mozdultak meg
Kafarnaum környékén. Ez viszont felkeltette a jeruzsálemi vallási vezetők
gyanúját. Mivel nem szerzett „működési engedélyt” tőlük, ezért írástudókat küldtek
a 150 km-re északra fekvő kereskedő városba, hogy figyeljék őt és
tevékenységét. De azok – anélkül hogy szóba álltak volna Jézussal –,
irigységből azzal vádolták meg és azt híresztelték róla, hogy a gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus pedig összehívta a
vádaskodó írástudókat és megkérdezte tőlük: „Hogyan
űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország
nem maradhat fenn.” Alantas vádjaikat négy példával megcáfolta, kifejtette az igazságot. Ezzel
álnokságukat felfedte és rámutatott,
hogy magatartásukkal a Szentlelket káromolják, melyre nincsen bűnbocsánat.
Az Isten és ember közötti kapcsolatnak az édenkerti megrontásáról szól az
olvasmány. (Ter 3,9-15) A szellemvilághoz tartozó angyaloknak dönteniük
kellett, szeretni akarják-e az Atyát szolgálatukkal vagy rivalizálni akarnak-e
vele? Akik a rivalizálás mellett döntöttek, azok a szeretet nélküli, gonosz
lelkek. Ezek azóta
a teremtett világ ellenlábasaiként dolgoznak, az emberekre is hatással tudnak
lenni. Ezért az emberek nemcsak gyengeségből vétkeznek, hanem sátáni stílusban is.
Gondoljunk a kommunizmus és a fasizmus szörnyű embertelenségére vagy a háborúk
esztelenségére. Curzio Malaparte (1898-1957) olasz diplomata,
haditudósító 1941 és 1943 között a keleti fronton írt művében (Kaputt) egy különös
jelenetről ír: egy katona azt mondja a fogoly gyereknek: „Ha megmondod, melyik szemem van üvegből, szabadon engedlek. A gyerek
hibátlanul eltalálja az üvegszemet. Honnan tudtad? – kérdezte a katona. Van benne
valami emberi – felelte a gyerek.”
Nem kell a múltba visszamennünk, mindennapi életünkben
is fellelhető a gonosz nyoma. Némelykor mintha az ördög bújna belénk. Hogyan
tudnánk különben olyan gonoszok lenni?
Szent Pál arra int, hogy „ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket!” (2Kor 4,13-5,1) A mi világunk valamikor a sátán birodalma volt, de csak a megváltásig.
Krisztus legyőzte a sátán uralmát a 40 napos böjtje végén, végképpen a
kereszten. Visszaadta nekünk az ősbűnben elveszített Szentlelket, hogy az
egyház szolgálata által istengyermeki életünk legyen. Ezért az eseményekben, az
emberekben, a feladatokban és a problémákban ne maradjunk meg a felszín, a
látható szemléleténél. Hitünkkel fogjuk fel, hogy mindebben a láthatatlan Isten
jön felénk és vár bennünket. Az emberi világ Isten arcképe. Ne rontsuk el,
inkább tegyük egyre inkább Istent kifejezővé. A bűnös Saul, engedve a
Szentlélek vezetésének, Szent Pál apostol lett.
„Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Jn 20,23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése