1. Miért bérmálkozunk?

1.   Miért bérmálkozunk? Az emberi élet - ösztönösen is, céltudatosan is - mindig a több, a teljesebb élet felé igyekszik. A lángoló életvágyat Isten a teremtéssel oltotta belénk. Ha ezerféle vágy él bennünk, akkor dolgozik ösztöneinkben mind az ezernek az ellenkezője is. Nekünk, keresztényeknek jól kell szeretnünk az életet, mint bárki másnak. Azért van bennünk ez az életvágy, hogy utat és kifutást találjunk a természetfelettibe, az Isten világába.  Ezt a vágyunkat a Szentlélek irányítja, akit a bérmálás szentségében kapunk, hogy életünket irányítsa.

Döntéseink előtt megfontoljuk, hogy miért is akarjuk megtenni ezt vagy azt? Miért van nekem erre szükségem? 

És ezután mérlegelünk: Mit kell tennem, hogy ezt a célt elérjem? Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell magamban kialakítanom, hogy jó keresztény, és jó orvos, jó mérnök lehessek?

I. Miért akarok bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra? Azért mert komolyan veszem a vallásos életet és hiszem, hogy a bérmálás szentsége kiteljesíti az életemet.

II. Minden szentség, így a bérmálás szentsége is, valami változást hoz, valami újat, többet ad nekünk. (KEK 1303) 

1.) Az változás a lelki megerősödés a Szentlélek kegyelme által, hogy a megbízásoknak, kötelezettségeknek eleget tudjunk tenni, vagyis Krisztus tanítása és példája szerint élni. 

2.) Most, mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodunk, és mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan akarunk élni. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel, ami egyáltalán nem könnyű. A keresztény élet rengeteg önfegyelmet kíván, hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét keressük, hanem törekedjünk másoknak is segíteni és így eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. „Aki követni akar...” (Lk 9,23) Az igazán keresztény egyenes, őszinte, közvetlen, szolgálat- és áldozatkész. Az ilyen embert mindenki tiszteli és becsüli, mint Kalkuttai Szent Teréz anyát (+1997), Szent XXIII. János pápát (+1963), Szent Maximilián Kolbe vértanút (+1941), Szent Gianna Beretta Mola édesanya, orvosnőt (+1962), Istenszolgája Márton Áron püspököt (+1980).

3.) Krisztus azért rendelte el a bérmálás szentségét, hogy általa megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. „A bérmálás a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás szentségeinek" együttesét. "Még tökéletesebben kötődünk az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölt el, hogy Krisztus tanúiként szavunkkal és életmódunkkal terjesszük és védelmezzük a hitet". (KEK 1285) Ezért a latinul konfirmációnak, megerősítésnek nevezik. A megbérmált kötelessége közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, az élet minden területén. Mit ér a mikrofon, ha áram nem táplálja? Mit ér az ember, ha Isten Lelke nem járja át?

III. A bérmálásra készülni kell.  

1.) Felújítjuk, kiegészítjük, amit a keresztény életről tudnunk kell. 

2.) A Szentlelket is hívjuk bérmálási készületünk idején, hogy a jézusi kegyelmet életünk folyamán tudjuk kibontakoztatni. 

3.) Szűz Mária, a „Szentlélek jegyese” közbenjárását kérjük, hogy a mi életünkben is megvalósuljon Isten legnagyobb terve: Krisztus éljen bennünk. 

4.) Közben szentmisével, imádsággal próbáljuk közelebb hozni magunkhoz magát a Szentlelket, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28) 

5.) Az Egyház, amikor a hitoktatás munkáját végzi - állandóan segítségül hívja a Szentlelket, hogy mindig közösségben legyen vele és fölfogja az ő indításait. (CT 72).

Darvas-Kozma József

Fotók: Kiss Jancsi, 2018. pünkösdvasárnapi bérmálás

Előző témánk:

2019-ben Bérmálkozni akaróknak

Én vagyok a bérmálkozó EMBERKE,

ki négy betűből állok.

Azért bérmálkozom, hogy

Érteni tudjam az evangéliumot és

Öntudatos keresztény legyek.

Tanúságot akarok tenni Jézusról, hogy

                     Áldássá legyen amit tanultam.

 

 

Dsida Jenő: TEKINTET NÉLKÜL

Be kell látnunk:

Ha kérdeznek,

becsületesen felelni kell.

A harcot becsületesen

fel kell venni,

az úton becsületesen

végig kell menni,

a szerepet becsületesen

el kell játszani,

keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,

az ablakokból kiköpdösnek

és röhögnek.

Száz közbiztonsági gócpont

adja ki az elfogatási parancsot.

Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,

 súlyos, vérező kövek,

de néha röppen sóhaj is,

szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett,

vagy szuronyos zsandárok között

hátrakötött kézzel,

mégis mondogatni kell a fellebbezhetetlen,

sziklakemény, erősítő,

vigasztaló igét:

Krisztusnak és Pilátusnak,

farizeusoknak és vámosoknak

zsidóknak és rómaiaknak

egyformán szolgálni

nem lehet.