Válaszunk a szeretet

Nyugat-Európa elveszítette azt az objektív értékrendjét (igazság, jóság, szépség, szentség), amely Európává tette, és amely föléje helyezte minden más kontinensnek. A szellemi értékekhez nemcsak a racionális értékek tartoznak, hanem az erkölcsi és a vallási értékek is. Az emberek értékek szerinti munkájának gyümölcse a kultúra. Európának gyönyörű múltja van, de lesz-e jövője, ha nem tér vissza klasszikus és keresztény gyökereihez? 

Nyugat-Európa értékrendszerét meggyengítette a liberális gondolkodás és a fogyasztói társadalom. Ezért olyan állapotba került, hogy napjait a reklám és a média motiválja, s választásában már-már kényszerre cselekszik. 

Az individualistának – aki csak önmagát tekinti a világ közepének –, nem kell a nemzeti közösség, de a közvetítő egyház sem, mert nem tud azonosulni Jézussal, aki szent, és Isten sem kell, aki mindenható. Az ilyenek élete hasonlít a fészekből kiesett madárfióka sorsához. Kigyógyulhat-e ebből az önközpontúságból, szellemi betegségből Európa?

E kérdéshez hasonló az, amit egy írástudó tett fel Jézusnak: „Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28-34) Jézus elfogadja a kérdést, mert helyesli azt a magatartást, amely az Írás sokfelé ágazó parancsolatai között is keresi Isten akarata kinyilatkoztatásának a középpontját. Jézus válasza alapjában véve nem új, mert az istenszeretet (MTörv 6,2-6) és az emberszeretet (Lev 19,18) ismert volt. Jézus „az elsőt” kiemeli a parancsok dzsungeléből, a 613 mózesi parancs közül. 

Újjá abban válik Jézus válasza, hogy az írástudókkal ellentétben ő nemcsak felismerésére, hanem annak a gyakorlására is utal akkor, amikor az istenszeretet és emberszeretet elválaszthatatlanul egy parancsolatára hivatkozik.

Jézus szerint közel van Istennek az ő személyében és életének a valóságában jelentkező országához az, aki felismeri a törvény központi tartalmát: az isten- és emberszeretet egységét, de Istenországának részesévé csak az lehet, akinek az életét be is tölti az isten- és emberszeretet, aki felismerte Jézusban a Messiást és példája szerint él.

Isten ingyenes szeretetét napról-napra tapasztaljuk. Szeretetére méltó válasz csakis a fenntartás nélküli szeretet lehet. És ez nem áll meg Istennél, hanem követni akarja az ajándékozót, szeretni akarja a felebarátot is, mert Isten  őt is szereti, amint engem is szeret. Ezt úgy kell tekinteni, mint Istennek szóló áldozatbemutatást. (Ha szeretsz Engem, akkor értem szeressed az embereket, akik a te testvéreid is.) Így az önfeláldozás magát a személyt, az embert teszi kultikus áldozattá. 

Az írástudó ezt a belső logikát fedezte fel Jézus válaszában. Legyen számunkra is Jézus főpapsága egy jobb reménység beáradása világunkba. (Zsid 7,23-28) Őbenne Atyánk olyan főpapot adott, aki az Ő szeretetét árasztja belénk, hogy tisztán és szépen tudjunk szeretni.

  

„Aki szeret engem, megfogadja szavamat. Atyám is szeretni fogja...” Jn 14,23.