Mester! Mi jót tegyek? 2.

"Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? - Jézus azt mondta: Tartsd meg a parancsokat." (Mt19,16k)  

Az első parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Mit jelent az, hogy „Én vagyok az Úr, a te Istened”? (Kiv 20,2) Mivel a mindenható úgy mutatkozott meg nekünk, mint Istenünk és Urunk, ezért semmit sem szabad fölé helyeznünk, nála fontosabbnak tartanunk, és semmi más dolgot vagy személyt nem szabad elé sorolnunk. Istent megismerni, neki szolgálni és őt imádni – ez abszolút legelső teendőnk az életben. Ezért írja Szent János: „Szeressük tehát, mert Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4,19).

Isten elvárja, hogy teljességgel higgyünk benne, teljes reményünket belé helyezzük, és a szeretet minden erejével felé forduljunk. Az istenszeretet parancsa a legfontosabb az összes parancsolatok között, és ez az összes többinek a kulcsa. Ez áll a Tízparancsolat elején.

XVI. Benedek pápa mondja: „Ahol Isten nagy lesz, ott nem lesz kicsi az ember. Ott az ember is nagy lesz, a világ pedig érthető.” Teremtett voltunkra utal Dosztojevszkij megállapítása: „Az ember nem tud meglenni anélkül, hogy ne imádna valamit.”

Miért imádjuk Istent? 

– Istent azért imádjuk, mert van, és mert az alázat és az imádás a megfelelő válasz az Ő megjelenésére és jelenlétére. Isten imádása azonban hasznára is van az embereknek, mert megszabadítja e világ hatalémainak szolgálatáttól. Ahol Istent nem imádják, és nem tartják élet és halál urának, ott más kerül a helyére, és ott az emberi méltóságot játékszernek tekintik.

Lehet-e kényszeríteni az embert, hogy higgyen Istenben?  

– Nem. Az embernek senkit, még a saját gyermekeit sem szabad a hitre kényszeríteni, mint ahogyan hitetlenségre sem szabad senkit kényszeríteni. Az embernek teljes szabadsággal kell döntenie a hit mellett. A keresztényeknek azonban hivatásuk, hogy szóval és példájukkal segítsenek másoknak megtalálni a hit felé vezető utat. Szent II. János Pál pápa mondja: „Krisztus hirdetése és tanúságtétel mellette nem sérti a szabadságot, ha tekintettel vagyunk a lelkiismeretre... A hit az ember szabad beleegyezését kívánja, de föl kell ajánlani”.