Mire készülünk Csíkban?

Örök célunk felé - Nemcsak a történelemben, hanem életünkben is adódnak kínos helyzetek. Egy ilyenbe kerültem, amikor a hargitafürdői élményparkba moldvai magyar gyerekeket vittem. A gyerekek mindjárt a nehéz pályát akarták választani, holott még a kis pályán sem mentek végig. Végül is fokozatosan haladtak előre. Az egyik lánynak a kötélpálya 7 méter magas szakaszán tériszonya támadt, bepánikolt, sírni kezdett. Ekkor figyelmeztettem, hogy hagyja abba a sírást, ne féljen és mindenben kövesse utasításaimat: ne nézz le, hanem nézd a fejed fölött levő kötelet, kezeddel azt fogjad, azon araszoljál, talpaddal tapogasd le az alsó kötelet, és apránként lépkedj előre. Őt így sikerült levezényelnem a magasból.

Az új egyházi év kezdetén biztatóan csengenek az Írás szavai, hogy az emberiség sorsa Isten gondviselő akarata szerint a megdicsőülés irányába halad. Pedig földi világunk hiradásai a nagy kavarodásról, vándorlásról, itt-ott jelentkező gazdasági hanyatlásról, háborúkról, katasztrófákról szólnak. Mindezek hatására hamar egykedvűvé, érdektelenné, közönyössé tudunk válni. Vannak olyanok, sőt tömegek, akik nemcsak ideig-óráig tartó menedéknek, hanem végleges megoldásnak tekintik a közönyt. Esznek, isznak, nősülnek, férjhez mennek, anélkül, hogy valami magasabb rendű feladatra vagy valami értelmes cél felé törekednének. (Mt 24,37-44) Pedig az emberi lét eredetének megmondója a teremtő Isten, és így életünk értelmét és célját is ő adja tudtunkra. 

Izajás próféta meghívása Kr. e. 740-ben, a zavargások idején történt. A vezetők csak emberi síkon gondolkodtak, megfeledkeztek arról, hogy az Úr szövetségesük, természetfölötti támaszuk, és ő tőle jön az igaz tanítás. (Iz 2,1-5) Jákob háza, azaz az Istennel küzdők, Istent keresők az Úr házába indulnak, az Úr hegyéhez, és a nemzetek mind eljutnak Isten országának örök békéjére. 

A messiási jövendölés Jeruzsálem utódjában, az újszövetség Egyházában teljesedett be igazán, amely Isten magasra emelt jele a világban, melyet Jézus és a Szentlélek vezet. Adventi felszólításunk így hangzik: „Gyertek, járjunk az Úr világosságában.” Aki csak a világra figyel, rövidlátó vagy alvajáró lesz. Ezért ébreszget Pál apostol: „Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van... Múlóban az éjszaka...” (Róm 13,11-14) 

Az első advent vége, amikor Isten Fia történetileg megérkezett és megváltott minket. 

A második advent is biztos, amikor dicsőségesen eljön a világ végén, de az időpontot nem ismerhetjük. A köztes advent pedig a miénk, ami egyszerre készület és várakozás. 

Lássuk meg az utunkban álló próbatételeket, de a segéd eszközöket is. Az Úrhoz való hűség pedig növelni fogja éberségünket. A felebaráti szeretet és Isten parancsainak megtartásával viszont kiérdemelhetjük az üdvösséget.

„Az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.” Mt 24,44.