A IV. parancsolat

Atyádat és anyádat tiszteljed - szeresd őket életed minden napján. Tiszteld a közösségért dolgozókat (vö. Kiv 20,12; Lk 2,51; Mk 7,8-13).

„Boldog aki tiszteli atyját és anyját”; inkább boldogságról, mint parancsról van szó, inkább lelki hozzáállás, mint kényszerű szolgaság.

•     A parancsolat először a szülők, az apa és az anya tiszteletét kéri: nekik köszönhetjük az életet, a hitet. Az engedelmesség nem szolgaiság, hanem belső hozzáállás.       

•     Isten akarata, hogy a szülőkön kívül tiszteljük azokat is, akik javunkra Istentől megbízatást kaptak. Ez a sorrend az Egyház szociális tanításának az egyik alapja.

•A negyedik parancsolat elsősorban a gyermekekhez szól a szülőkre vonatkoztatva, mivel ez a kapcsolat a közösség első sejtjét képezi. Érvényes a család többi tagjaira is. A tisztelet megnyilvánítása  érvényes a nagyszülőkre és az ősökre. Kiterjed a növendékek tanárok kapcsolatára, az alkalmazottak és munkaadók viszonyára, az alantas beosztottak és a vezetők szintjére. A polgároknak kötelességeik vannak a hazával szemben. Jézus „engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).

Nekünk is engedelmeskednünk kell, akárcsak neki, aki a megtestesült szabadság volt, lelkiismeretünk szavára is hallgatni kell, ez Isten hangja bennünk.

•   A parancsolat megtartásáért jutalom jár: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön” (Kiv 20,21), béke és gazdagság lesz osztályrészed.

•   A parancsolat megszegése súlyos kárt okoz a személynek és a közösségnek. Ez a parancsolat kötelességet ró azokra is akiknek mások felett hatalmuk van: szülők, gyámok, oktatók, főnökök, és más tisztviselők. Elsősorban a család védelme fontos, mert ez a közösség alapja.    

•   A polgári hatóságokra is felelősség hárul: segítsék elő a személy és a természeti törvény tiszteletét, tartsák tiszteletben az alapvető jogokataz élethez és az előhaladáshoz.

„Az engedelmesség nem egy erény” - írja egy filozófus. Így értette: „Nem erény amikor egy mechanikus kivitelezés, amely az embert eszközzé degradálja mások kezében, akik ezt a hatalmat javukra és mások megölésére (háború) használják ki.” (Don Milani)