Nagyboldogasszony – augusztus 15.

Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük. A hittitok azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus Krisztus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431) Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték. Szűz Mária testi-lelki megdicsőülésének alapja az ő szeplőtelen fogantatása és istenanyasága. Most kérjük bizalommal a mennybe felvett Szüzet, égi édesanyánkat, hogy egyengesse utunkat az örök üdvösség felé.

**

Kr. K. T! A honfoglaló magyarok hét törzse, Árpáddal az élen, legkésőbb az Etelközi tartozkodás idején találkozott a kereszténységgel. A nép egyrésze keresztény, amikor megtelepszik a Kárpát-medencében. Itt a halványuló pogány vallási képzetek találkoztak a Mária-tiszteletben erősödő keresztény vallásossággal. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a magyar nyelvben létezik egy kifejezés „a boldogasszony (úrnő, uralkodó úrnő)” jelentéssel, amelyet nagy jelzővel ellátva: Nagyboldogasszonynak mondtak és a Szűzanyát értették alatta. Hartvik püspök a Szent Istvánról írt latin nyelvű legendában, magna domina névvel fordította.

A Mária-tisztelet kisugárzása elsősorban István király szülei körében, majd maga a Szentkirály családja körében erősödött, s végül Szent István országfelajánlásával és halálával állandosult. Amint említettem, a Mária-tisztelet kibontakozása a magyar uralkodói családban  kezdődött, ahogy azt Petrus Ranzanus püspök, humanista író Mátyás király udvarában a gestákat idézve megírta. Géza nagyfejedelemnek megjelent a Szeplőtelen Szűz, és biztosította az uralkodót, hogy fia születik, aki nagyon tisztelimőt, Jézus Krisztus anyját, és az ő érdemeiért a magyarok pátronája lesz. Ezt az álmot és ígéretet ápolta az uralkodó család. Így érthetjük meg igazán, hogy Szent István uralkodása a Szűzanya iránti szeretet jegyeit viseli. A Szűzanyának szentelt templomok mellett Székesfehérváron épített Nagyboldogasszony bazilikája, az ő kérő imája és a halála teljesen a Nagyboldogasszony oltalma alatt történt. Végrendeletileg mindannyian a Szűzanyáé vagyunk.

Kr. K. T.! Az Úr Jézus mondta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) Ma ennek a jézusi ígéretnek a beteljesedését ünnepeljük.  Isten lehajolt, hogy miután a „Feltámadott feltörte a halál kapuját, most azon keresztül testestől-lelkestől, Szent Fia magához vette a Szűzanyát.

Azért, hogy égi Édesanyánk iránti szeretetünk helyes maradjon, a feltámadásba vetett hitünk  erőteljesebb legyen, és lelkünkben töretlen legyen az istenes élet utáni vágyunk, vegyük fontolóra Isten hozzánk intézett szavait.

1. Az emberek örök vigasza a Napbaöltözött asszony (Jel 11,19a; 12,1. 3a-6. 10ab). „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Így köszönti Máriát a liturgia. A Jelenések könyvének látnoka, azt a gyermeket váró asszonyt szemléli, aki harcban áll a sátánnal. E küzdelmet és dicsőséget mutató látomás, annak a messiási ígéretnek a beteljesedésére utal, amely a bűnbeeséskor az Atyaisten ajkáról elhangzott: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus Krisztus és a Szűzanya Mária által valósult meg. „Bízzítok, én legyőztem a világot!” Ahhoz, hogy Jézus győzelmének örvendhessünk, nekünk is naponta fel kell vennünk a keresztünket. Tudjuk, hogy amikor Isten országáért dolgozunk Jézus Krisztus segít minket, és mellettünk áll anyai oltalmával Szűzanyánk is. A győzelem az Isten Bárányának vére által biztos, akinek a Szűzanya adott életet. Az Üdvözítőnk anyja közremüködésével által valósult meg „Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma”.

Miután a Fiú megdicsőült és ül az Atya jobbján, „a menekülő asszonynak” Isten helyet készített, ez pedig Mária Isten örök dicsőségébe való felvételét jelképezi. A Szűzanya a teremtésben az első, aki teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló módon együttműködött Vele a gonosz legyőzésében. A Fiú is elsőként megosztja édesanyjával dicsőségét, ezért testével és lelkével felvette a mennybe.

2. Krisztus a feltámadottak zsengéje (1Kor 15,20-26). Szent Pál hirdeti, hogy Krisztus a feltámadás elsőszülöttje. És mindenki, aki Krisztushoz tartozik egy nap részt kap az ő megdicsőüléséből. A legszorosabban édesanyja, Mária tartozott Krisztushoz, mert soha nem érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala köszöntésében, amikor Máriát kegyelemmel teljesnek és az asszonyok között egyedül áldottnak nevezte. Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűzanyját lelkestől-testestől megdicsőítette. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén hordozta, annak az Isten örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi szent János (+750).

3. A szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat (Lk 1,39-59). Erről szól a Szűzanya hálaéneke. Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve sem tudjuk kimerítően szemlélni Máriát. Ki tudná megszámlálni azokat a költőket, írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, liturgiavezetőket, templomépítőket, búcsús zarándokokat, szülőket, akiket Mária lelki szépsége valamilyen formában megihletett.

Szent Erzsébet, Keresztelő János anyja Mária hitét magasztalja, amellyel elfogadta az isteni akaratot. Szűz Mária dicsőítő énekében Istenre mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Rövid pillanatra a maga kicsinységét szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az alázatosak és a szegények életében megmutatja hatalmát.

Szűz Mária Isten végtelen szeretetére adott válasza: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nékem a te igéd szerint.” Erzsébet szavaira is változatlanul mondja: „tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.”

Mária, Isten szolgálóleánya, teljes lelki nyitottsággal és benső készséggel teljesen azonosult Szent Fiával a kínszenvedésében és a dicsőségében is. Krisztus így mentesítette őt a halál következményeitől: testét nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi feltámadást megelőzve, édesanyját halála után testben és lélekben megdicsőítette. Ezért „boldognak hirdeti” minden nemzedék.

Kr. K. T.! A mennybe felvett Máriában hathatós szószólót és példaképet kaptunk. Máriától tanuljuk meg, hogy teljes készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára.

Máriától tanuljuk meg, hogy erős hittel higgyünk Isten irgalmas szeretetében.

Máriától tanuljuk meg, hogyan készüljünk oda tiszta életünkkel, ahol Istenünk, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár. Ámen.