A legnagyobb kincset kaptuk

4. B. – Jézus barátai vagyunk

Bevezető: A római légiósokat 25 év szolgálatra sorozták be. A 20 évet leszolgált légiósok veteránná váltak, akik az utolsó öt évben már könnyebb szolgálatot teljesítettek. Az idejüket leszolgált katonákat egy darab földdel vagy tíz évi zsold járadékkal jutalmazta a császár. A búcsúzó bajtársak barátságuk jeleként egy négyszögletes égett táblácskára, a tesserára ráírták jelszavukat és ketté törték. A ketté tört cseréplapot, a tesserát gondosan őrizték, és évek múltán ha találkoztak, egymáshoz illesztették a két cserépdarabot, ha a törések egymáshoz tartoztak, ez bizonyította barátságukat, erről felismerték egymást, sőt az utódaik is.

A keresztségben „szent pecsétet” kaptunk Istentől, gyeremekei és az egyház tagjai lettünk. A legnagyobb kincset kaptuk. A mi tesseránk az istengyermeki életünk. Ezzel igazoljuk, hogy Krisztus követői vagyunk. Ápoljuk gondosan istengyermekségünket, mert ez a keresztény ember tesserája, hogy a nagy találkozáskor Jézus barátaira ismerjen bennünk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkát.

Testvéreim! Amikor valaki döntés helyzetben van és végrendelkezik, azt meg szokták hallgatni. Mózes Moáb mezején a néphez beszél a hivatalokról és a feladatokról. Többek között a prófétálásról és prófétákról. A prófétaság teljesen Isten adománya, szabadon hívja a prófétákat, és őket Isten Lelke vezeti. A próféta megismerteti az emberrel azt, amit saját erőivel nem tudna feltárni. A bírák korában támadtak próféták, de Mózest senki sem érte utól. Ezért ezt a fontos kijelentést, hogy „Isten, hozzám hasonló prófétát támaszt neked, a te körödből, testvéreid közül; őrá hallgassatok” – már Jézus fellépése előtt a végső időkre (eszkatalógiára) alkalmazták. Az Úr ugyanis így szólt Mózeshez: „Prófétát támasztok nekik... ajkára adom szavaimat, parancsaimat, s ő mindent tudtukra ad... Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor én majd számon kérem tőle”.

Az Úr és Mózes azért beszélnek a prófétaságról, mert az emberek mindig szívesen folyamodtak pogány praktikákhoz, mert meg akarták tudni a jövendőt. A Bibliában is történik utalás jelmagyarázókra, varázslásokra és szellemidézésekre. Mindezekre egyetlen szava van a törvénynek: utálatosság. A szentírási kinyilatkoztatásban nem az emberi tudásvágy vagy kiváncsíság nyer kielégítést az addig elérhetetlen transzcendens zónában, hanem az egész ember lesz egy hasonlíthatatlan találkozás részese az Istennel. Az egész kezdeményezés az Isten kezében van, ő jelentkezik és mutatkozik meg akkor, amikor akar, és annyit tudhatnak meg róla, amennyit feltár magából.

1. Isten igéje mindenkihez szól, ezt nem közvetlenül intézi, hanem kiválasztottak közvetítésével. (MTörv 18,15-20) A kinyilatkoztatás emberi közvetítése kapcsán kérdezhetjük: 

a.) Ha Isten akar valamit velem és tőlem, miért kell azt másodkézből hallanom, közvetítőkön keresztül értesülnöm az egészről? Miért nem fordul közvetlenül az egyesekhez?

Antropológiai tény, hogy az ember lényegénél fogva a másik emberhez van rendelve. Együttlétezők, egymásrautaltak vagyunk. Csak másokkal együtt és csak mások segítségével tudunk élni. Ennek alapja teremtett mivoltunk. Ismereteinket szüleink, tanítóink, környezetünk, egyszóval közvetítők által kapjuk. Ezért természetünknek is megfelel, hogy először közvetített kinyilatkoztatásban részesüljünk. Ahogy nem élhetünk egymás segítsége nélkül, ugyanígy a vallási életben sem boldogulunk elszigetelt egyedekként. A közvetítő által adott isteni szónak is közösségalkotó ereje van.

Testvéreim! Nagyon keveseknek jut az a kiváltság, hogy ők fogadhatják a kinyilatkoztatásban is „rejtőző Isten” üzenetét, közvetlenül azzal a megbízással, hogy azt adják tovább a meghatározott közösségnek. Az ember rászorul arra, hogy az ami isteni, azt emberi módon tapasztalja meg. Isten az, aki a közvetítő próféta szavai által szól hozzánk, a tudatunkat megmozgatja és életünket formálja. Mindez Isten titka, de megfelelő az emberi természetnek, hogy Ő ezt az utat választja: az emberhez szól az ember által!

b.) Itt egy komoly kérdéssel is találkozunk, miből lehet megismerni az Isten szavát az emberinek mutatkozó szóban? Vannak-e olyan ismertetőjelek, melyek a kinyilatkoztatást felismerhetővé teszik a kereső ember számára?

Az Isten embere által elmondott üzenet hitelreméltóságát megalapozza annak tartalma, hatása az emberre és a hitelesítő külső jelek. Az üzenet hiteltérdemlőségét megalapozza annak tartalma, mely méltó Isten bölcsességéhez és szentségéhez, valamint egyezik a természetes erkölccsel. Továbbá az a tény, hogy az isteni üzenet a hallgatók belső érzületét, megnyugvását, biztonságérzetét erősíti. Az üzenet isteni voltát hitelesítik a hozzákapcsolódó külső jelek, csodák, történeti tények és a beteljesült jövendölések. Minden isteni üzenet, kinyilatkoztatás az embert szólítja meg, hogy fogadja el az üdvösséget.

Isten az üdvösséget szolgálatára  előbb papságot ígért népének, most prófétaságot, majd királyságot. Mózes beszédében körvonalazódik a próféták karizmája. A jövendölésében leginkább a próféta-messiás alakja rajzolódik ki, akire hallgatni kell. Be is teljesedett az ígéret, mert eljött az, aki egyszemélyben pap, király és próféta: Jézus Krisztus. A megtestesült Igében Isten jelen van a világban, s akaratát közli velünk. Feltűnő a Zsidókhoz írt levél, amely az Ószövetségre tekintve kijelenti: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták útján; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk...”

2. Jézus a messiás-próféta, aki szavaival és tetteivel tanít. (Mk 1,21-28) Az Újszövetség kezdetéhez tartozott a próféta-messiás alakjának várása. Ezt kérdezték Keresztelőtől, ezt mondták Jézusról a kenyérszaporításkor és a sátoros ünnepen (vö. Jn 7, 37-40). Márk evangélista a messiási-titok keretében Jézus és a tömegek kapcsolatáról számol be. Eljött Jézus, kapcsolatba lép a világgal, amely tele van mindenféle nyomorúsággal. Ebben az eseményben lappang a nagy kérdés: Vajon Jézus meg tudja-e változtatni a világot?

Az evangélium első része szerint Jézus a kafarnaumi zsinagógába tanított és „tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” A hallgatóság először megdöbben, majd felemelkedik Jézus gondolataihoz, érzéseihez, vágyainak magaslatára és imádkozó lélekkel simul Istenhez. Jézus szavaiban a kegyelem működik, megérinti a hallgatókat a mennyei Atya szeretete, még a démontól megszállt embert is. 

Ekkor megdöbbennek a tisztátalan lelkek, már nem tudják feltűnés nélkül elviselni ezt az állapotot, azért kezdenek hangoskodni. A mágia ismert eszközével, a leleplezéssel próbálják elhallgatásra bírni Jézust: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél?”, de el kell ismernie benne „Isten Szentjét”. Jézus nem a pusztításért jött, hanem megváltásunkra, hogy örök életünk legyen. Ezért parancsolt rá a démonra: „Hallgass el, és menj ki belőle!” Elhangzik Jézus parancsa, és a démonnak engedelmeskednie kell, de mégis van ereje ide-oda rángatni, és nagy kiabálást csapni. Nem azért mert győztes, hanem azért, mert vesztes hatalom. Jézus isteni szavaival gyógyítja meg az embert, űzi ki az ördögöt. A zsinagógában mindenki megdöbbent és kérdezték egymást: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Jézus tanítása valóban új! Gondoljunk kijelentéseire: „Mondatott a régieknek, én pedig mondom nektek...” és csoda tettei: gyógyít, feltámasztja a halottakat... A kinyilatkoztatás teljessége Jézus, az Isten országa őbenne jött el. Tanítása és ördögűzése jelzi, hogy elérkezett az Isten országa, megtört a sátán uralma. Ezért csak Jézus tudja megújítani a világot, mert ő az Isten-ember, aki megzabolázza a gonoszt. Ezzel új korszakot nyít az emberiség történetében, amelyben van értelme küzdelmeinknek, mert tudjuk, hogy a jóé és nem a rosszé, az életé és nem a halálé az utolsó szó. A kinyilatkoztatás és az Istennel való közösség Jézusban éri el a teljességet. Isten ajándékának ez az újsága és teljessége mindenkitől új és teljes választ vár.

3. Osztatlan szívvel adjuk át magunkat Jézusnak, akiben megjelent Istenünk hatalma és szeretete. (1Kor 7,32-35) Hogyan is lehetne Istentől elvitatni azt a jogot, hogy szívünkben és életünkben övé legyen az első hely, amikor egyszülött Fiát adta értünk?

Ha szívünkbe fogadjuk Jézust, akkor az ő szemével fogunk látni, élni, szabadabb lélekkel tudunk neki szolgálni, sőt az Isten országáért több mindenről le tudunk mondani. Mindenki abban az élethelyzetében, hivatásban válaszol Istennek, amelyre meghívást kapott. És nem hozza zavarba világunk lármája, mivel tudja, az a hatalmát vesztett ördögé. Pál apostol a világ mulandósága miatt ajánlja, hogy szabadon szenteljük magunkat Jézusnak. Szívünkben az első hely legyen az Úré, akkor mentesek leszünk minden földi megkötöttségtől. A két életállapot, a házas és a szűzi életforma nem osztja meg a szívet, ha Istenre figyelünk. A házasság kiteljesedik azzal, hogy Krisztus és az Egyház szeretetének erőterébe emelkedik; és a szűzi életforma (papság és szerzetesség) pedig elővételezi testi életünkben a feltámadott életet, ahol nincs nősülés és férjhezmenetel. Jézus tanúja leszünk, ha életállapotunkban oszthatatlan szívvel szolgáljuk az embereket. Így mindkét életforma a teljesebb Isten-szeretetben nyeri el létét. Akarjunk Jézus „prófétája” lenni életünkkel a családban és a társadalomban.

Kérjük Jézus Urunkat, hogy szabadítson meg a démon modern kísértéseitől. Segítsen, hogy osztatlan szívvel szolgálhassunk neki. Mert ha így élünk, akkor ez lesz a mi igazi tesseránk az örök élet kapujában. Ámen.

Hirdetés: 2021. január 31.

1. Figyelmükbe ajánljuk az Egyházközségi Apotol mai számát. Kérdéseink rovatba küldött helyesválaszolók között a fél 10 órás misén sorsolunk.

2. A Krisztus világa januári száma kapható. A lap tartalmából: Mindenki számára biztosítsák az oltást! – A vakcinákról reményt hozóan szól Ferenc pápa és a Vatikán Covid-19 Bizottsága és a Pápai Életvédő Akadémia közös dokumentuma. Az oltás visszautasítása kockázatot jelenthet testvéreink számára. Oltassák be magukat, hogy kilábaljunk a járványból. 

A nagy mecénás II. – (báró Kemény János) életéről és alkotásairól Mirk László számol be. Derűs oldal – A rendelőben az orvos kérdezi a fájdalomra panaszkodó beteget: - És melyik helyen érez fájdalmat? – Csak a munkahelyen! – válaszolta a beteg. 

A lap kapható a sekrestyében, a ministránsoknál és a kegytárgyasnál.

3. Kedden, február 2-án Urunk bemutatása a templomba, Gyertyaszentelő Boldogasszony. Szentmisét végzünk reggel fél 7, 7, 11 és este 6 órakor. A szentmise kezdetén gyertyát szentelünk.

4. Szerdán szokás szerunt balázsáldást osztunk a szentmisék végén.

5. Pénteken keresztelői felkészítő du. 5 órakor a hittanteremben. Elsőpéntek - meglátogatjuk betegeinket.

6. Csak a bérmálkozóknak tartunk felkészítőt este 7 órakor.

7. Szombaton ministránsképző 10 órától.

8. A Kegytárgybolt 9 és 16 óra között tart nyitva, vasár- és ünnepnap 9-től 13 óráig.

9. A ministránsaink a plébánián átvehetik a múlt évi szolgálatukért a jutalmat.

Bérmálás: 6. Az imádságról

6. Istennel találkozni az imádságban 

Cél: Tanuljunk meg közvetlenül és őszintén imádkozni.

Egy kedves imádságot tanultam a 70-es évek végén, az alig három éves Emesétől. Így imádkozott: „Istenem, tartsd meg édesanyámat, édesapámat, nagymamát, nagytatát, Erzsike nénit, Sztántot, Brántot. Ámen.” Azt, hogy e kislány a családtagokért imádkozik megértettem. De, ki az Erzsike néni? – kérdeztem tőle. - Hát ő takarítja a folyosót, s nekem csokoládét szokott adni – mondta Emese. Hát a hála szép példája – gondoltam magamban. Majd tovább kérdeztem: Ki Sztán és Brán? - Hát, ők a televízióba szerepelnek, cipelik a zongorát – világosított fel. Nagyokat nevetünk rajtuk, és hogy bajuk ne essék, azért imádkozom. Azóta, ha imádságról esik szó, mindig eszembe jut e derűs, gyermekszívből fakadt, hálaadó, közbenjáró imádság.

Az ember keresi az Istent. Isten mindenütt jelen van, mindenütt meg lehet Őt találni, leghamarabb a saját lelkünkben. Mégis vannak olyan alkalmak, lehetőségek, ahol könnyebben rátalálunk, és ezek között a legelső és legfontosabb az imádság. Az imádság olyan mint a telefon: általa bármikor felhívhatjuk Istent.

1.) Az imádság fogalma. „Az imádság a lélek felemelése Istenhez vagy a megfelelő javak kérése Istentől” (KEK 2590). Az imádság párbeszéd az Istennel. Imádkozni akarni és tanulni kell. A hit élménye megköveteli az imádság aktusát, mert teljesen Isten kezében vagyunk, tőle függ életünk és sorsunk. Bármilyen nagy is legyen az ember tudása és a természetfölötti uralma, mégis állandóan több veszélynek van kitéve. Jézus Krisztus is figyelmeztet bennünket, hogy szünet nélkül imádkozzunk a kísértések elkerülése érdekében. Az igazságtalan bíró példája (Lk 18,1-8), és a barát példáját, aki nem akar felkelni. A hit mellett az imádság az utolsó szál, amely még Istenhez fűzi a bűn útjára tévedt embert.

2.) Az Istenismeret az imádság alapja. Ahhoz, hogy valakit szívesen és örömmel keressek fel, hogy keressem a társaságát és a vele való beszélgetés lehetőségét, mindenekelőtt ismernem kell az illetőt: tudnom kell, hogy kedves, barátságos, segítőkész, valamint azt, hogy a vele való találkozásból nekem is hasznom származhat. Aki imádkozni akar, nemcsak annyit kell tudnia Istenről, amennyit a katekizmusból tanult, hanem tapasztalatból is ismernie kell Istent, aki sorsomat is kezében tartja (Zsolt 139). Isteni hatalmával úgy alakítja életemet, hogy eljussak hozzá. Ha érdemtelen is vagyok szeretetére, Ő nem tud nem szeretni engem, nem tud meg nem bocsátani nekem. Személyesen engem is jól ismer, sőt jobban ismer, mint magam. Ismeri szándékaimat, gondolataimat, hibáimat egyaránt. Egyedül Ő örök és változatlan, egyedül Ő képes kielégíteni az ember végtelen vágyait. Aki megtalálja, egyébre már nincs szüksége.

3.) Miért nem imádkoznak az emberek?  

a) Mert nem ismerik Istent. Qui nescit orare vadat ad mare!  = Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. Zuhanó repülőn és süllyedő hajón nincs ateista!

b) Mert nem érzik, hogy rászorulnak Istenre. Azt gondolják, hogy maguktól meg tudnak csinálni mindent. Ábel Amerikában (tengeri viharban: Szárazon és vízen!)  

c) Mert túlbecsülik a tevékenységet az imádkozással szemben. Pedig az ima nem akadályoz a tevékenységben, a szeretet gyakorlásában, sőt inkább ezekre ösztönöz. (Egy francia hölgy a Szahara magányában tart lelkigyakorlatot.) Krisztus is  imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, csodái előtt, az utolsó vacsorán apostolaiért és követőiért.  

d) Mert nem érnek rá imádkozni. Hogy néz ki az olyan szerelmes vagy hitvestárs, aki sohasem mutatja ki társának, hogy szereti azt mondván, hogy nincs idő erre?  

e) Mert helytelen fogalmuk van az imádságról. Megtanítottak imádságokra, de nem tanították meg imádkozni. (Maxim Gorkij: Gyermekkorom kötetében beszél a nagyapja és nagyanyja imádságáról. Zsögödi Nagy Imre Följegyzések 128-129). Az imádság, beszélgetés Istennel magunkról és másokról, arról, ami foglalkoztat, akik között lelki rokonság van.  

f) Mert hiábavalónak érzik az imádságot. Volt-e benne elég bizalom, elég kitartás. (vö. Jak 1,6-7) Szent Mónika 20 évig imádkozott, amíg megnyerte fiának, Ágostonnak megtérését.

4.) Az imádság fajai. Négyféle imádság van: dicsőítő, hálaadó, engesztelő, kérő és közbenjáró.  

a) Dicsőítő imádság. Szent Ferenc imádsága: „Istenem ki vagy te és ki vagyok én, a te féregszolgád”. Így megértjük a szentek sokszor túlzásnak tűnő alázatosságát is. Imádságaink, amelyeket a szentmisében és szertartásokban hallunk, jórészt dicsőítő imák: Glória, Te Deum, zsoltárok.

b) Hálaadó imádság. Mily szüntelen ostromoljuk Istent kéréseinkkel! A hálaadásról megfeledkezünk, mint az a tíz leprás (Lk 17,17-18). 

c) Engesztelő imádság. Mindannyian bűnös emberek vagyunk, nem vagyunk méltók, hogy Isten elé álljunk. Nem elég a bűnt meggyónni, de ugyanakkor jóvá is kell tennünk. Istennek elégtételt kell adni érette.   

d) Kérő imádság. Kérő imádságainkban vigyázzunk arra, hogy ne csak anyagiakat kérjük, ne legyen önző.

5.) Az imádság formái. Az imádság lehet elmélkedő vagy szóbeli, egyéni vagy közös imádság. (Mt 18,20).

6.) Mikor imádkozunk? Naponta kell imádkozni, állandóan kapcsolatban kell lenni Istennel.

7.) Hogyan imádkozzunk?  

a) Összeszedettséggel.  

b) Kitartással. 

c) Alázatossággal (Lk 18,9-14). 

d) Hittel és bizalommal. Isten hitet, bizalmat vár tőlünk (Mk 9,23; Mt 21,21-22). 

e) Egyszerű közvetlenséggel.  

f) Megfelelő külső magatartással. 

g) Megfelelő helyen. 

8.) Az esti és a reggeli imádságok.  „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.” (Kol 3,17).

Válaszolj az alábbi kérdésekre!

1. Melyik az általad leggyakrabban elmondott kötött ima?

2. Hogyan szoktál imádkozni? (Mit, miért, mikor?)

3. Jézus hogyan imádkozott? Említs egy alkalmat a Szentírásból!

4. Mit jelent számodra a szentmise?

5. Szoktál-e mások között imádkozni és mit mondasz, ha megkérdezik, hogy miért imádkozol?

6. Imádkozd el lassan és figyelmesen a Miatyánkot, és írd le, milyen gondolatok ébredtek benned!

Babits Mihály: AZ ELBOCSÁTOTT VAD

Nem hiszek az Elrendelésben,

mert van szívemben akarat,

s tán ha kezem másként legyintem,

a világ másfelé halad.

Mégis érzem, valaki néz rám,

visz, őriz ezer baj között,

de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,

mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten

akitől bujni hasztalan.

Nem hiszek az Elrendelésben,

de van egy erős, ős uram.

Már gyermekül vermébe ejtett

s mint bölcs vadász gyenge vadat,

elbocsátott, de nem felejtett:

szabadon sem vagyok szabad.

Ily vadra, régi hercegeknek

szokásuk volt, mondják, jelet,

aranyos nyakörvet verettek,

hogy mindég ráismerjenek.

Igy hordom én is titkos örvét

annak aki e rengeteg

ölében elfogott, de önként

újból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban

vadmódra - de az ő jele,

erejének bélyege rajtam

hogy ne nyughassam nélküle

s mint szélcibált bogáncs amelyen

a szivárvány lába pihen,

illattal tellik: úgy betelljen

sóvárgással bogáncs-szivem.

Nem hiszek az Elrendelésben,

mert szabad vagyok: oly szabad,

mint a bolond bogáncs a szélben

vagy vad bozót között a vad.

„Vezessen Hozzád a szabadság!”

így kérem olykor aki vár,

mert nem annak kell az imádság,

ki Istent megtalálta már.

Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

A hit szerinti élet avagy hitélet.

Cél: A hit következményeire és a vele járó felelősségre figyelmeztetni.

Bertolt Brecht – A kaukátusi krétakör darabja. Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a háború közepén, karján egy gyerekkel. Ki utasítja el? Ki fogadja be? Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? 

Átmenetileg ismét béke lesz: a vér szerinti anya visszaköveteli a gyereket, akit egyszer már elhagyott. A korrupt országban egy korrupt bíró elé kerül az ügy. 

Mi lesz az ítélet? Gruse, a cseléd és Azdak, a bíró történetén keresztül A kaukázusi krétakör a segítségnyújtásról és a döntéshozás felelősségéről szól.

1.) A hit, mint tevékenység. Mint láttuk, a hit nem elméleti ismeret, hanem tevékenységre, életünknek a hit szerinti alakítására vezet. Sőt összefügg a gyakorlati élettel, hogy ennek arányában elfogy vagy növekszik.

a) A hit tettek nélkül halott. Isten nem elégszik meg a puszta hittel. Szent Jakab apostol által tanítja: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? … a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2,14-19). „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.” (Jak 1,22-24).

b) A hit tanúságtevő cselekedet. Krisztus azt kívánja, hogy életünkkel tegyünk tanúságot mellette, bizonyítsuk a kereszténység erejét és értékét. „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága. ... Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16).

Az Egyház is elvárja, különösen napjainkban híveitől ezt a tanúságtételt.

2.) A hit szerinti keresztény élet alapja. Mi különbözteti meg a hívő embert másoktól? A különbséget a keresztény ember tetteinek a miértjében kell keresnünk. Diognétoszhoz írt levél: „A keresztényeket ugyanis nem különbözteti meg a többi emberektől sem a száj, sem a nyelv és sokszor még az életmód sem. ... Testben vannak, de nem test szerint élnek. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Szegények és sokakat gazdagítanak. Gyalázzák őket és a gyalázatban megdicsőülnek. Káromolják őket és megigazulnak. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való. A keresztények is a világban vannak, de nem a világból valók..” (Ókeresztény írók 3. 371).

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi különbözteti meg a hívő embert másoktól, azt mondhatjuk, hogy a keresztények nem a világ elvei szerint élnek.  Amíg a nem hívőt ösztönei, szenvedélyeinek kielégítése, a haszonlesés és az érvényesülési vágy vezérli cselekedeteiben, addig a hívő embert Isten Lelke vezérli.

a) A nem hívő ember azért él, hogy jól egyen-igyon; hogy kielégítse érzéki, testi vágyait (Carpe diem); még a tisztességtelen módoktól sem riad vissza. Törtet, másokat elgáncsol, ha kell meg is rágalmaz, hogy előbbre jusson. Mindezek érdekében gátlástalanul színészkedik, lelkiismerete ellen beszél és cselekszik.

b) A hívő ember úgy fogja fel egész életét, mint Isten szolgálatot. Minden tettét Isten szolgálatnak tekint: „akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1Kor 10,31). Amíg a nem hívő ember, amikor valamit tennie kell, mindig azt kérdezi, hogy „mit használ ez nekem?”, addig a hívő ember azt kérdezi „mit kíván az Isten tőlem?”.

3.) Miből ismerhetjük fel Isten akaratát?

a)  Isten törvényeiből. Isten törvényeit úgy kell tekinteni, mint a hegyi ösvény védőkorlátját. Az emberi ösztönök romboló erőkké is válhatnak. Szükség van tehát ezek szabályozására.

b) Az Egyház törvényeiből. Az Egyház feladata minket a krisztusi hitben és életben megtartani, valamint elvezetni az Istennel való földi és örök közösségre. Ezért a tapasztalt Egyház figyelmeztet a veszélyekre.

c) Az emberi társadalom törvényeiből. Az állam kötelessége gondoskodni biztonságunkról, ezt csak akkor teheti, ha polgárai is megteszik kötelességeiket a közjó érdekében, munkájukkal, kötelességeik teljesítésével.

d) Állapotbeli kötelességeinkből. A keresztény számára a foglalkozás nem csupán kenyérlehetőség, hanem istenszolgálat is a társadalom szolgálata által: „Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok” (Ef 6,7). 

e) Életünk eseményeiből. Ami akaratunk nélkül történik velünk, abban Isten akarata jelenítődik meg.

f) Isten közvetlen, kegyelmi indításaiból: imádságban, Szentírás olvasása közben, a lelkivezető vagy mások szavában. „Ez most egyenesen nekem szólt!” Kövessük az ilyen és ehhez hasonló indításokat.

4.) A lelkiismeret. Isten akaratának felismerése nem mindig könnyű. Különösen a pályaválasztás, a házasság stb. és más döntéseknél. Ezért adta a lelkiismeretet, hogy eligazítson a nehéz helyzetekben, csupán csak össze kell vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel. Álljon előttünk Krisztus példája, aki teljesen az Atya akaratát követte a megszégyenítő kereszthalálig. Nekünk is döntéseinkben embertársaink javára és épülésére kell törekednünk. „És Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.” (2Kor 5,15).

Olvasmány

Isten tízparancsolata

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallás-erkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. (Kiv 20)  Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. Érvényessé minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17). 

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

II. Isten nevét hiába ne vedd!

III. Az Úr napját szenteld meg!

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

V. Ne ölj !

VI. Ne paráználkodj !

VII. Ne lopj !

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

A főparancs

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! (Mk 12,30-31)

 

Jézus új_parancsa:  Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! (Jn 13,34)

A nyolc boldogság

"A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

l. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10.)

Válaszolj az alábbi kérdésekre!

1. Hogyan függ össze a Tízparancs és a nyolc boldogság?

2. Hogyan fér össze a törvény teljesítése a szabadsággal?

    Hogyan lehetsz szabad a törvény teljesítése közben?

3. Számodra mi a vonzóbb: ha egy külső törvényt, vagy ha a te belső törvényedet követed?

4. Mikor (hogyan) szereted helyesen önmagadat?

5. Ahhoz, hogy szeresd a másikat, szükséges-e érezned is?

6. A gondolatban elkövetett bűnök hogyan mérgezik meg az életünket?