Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

A hit szerinti élet avagy hitélet.

Cél: A hit következményeire és a vele járó felelősségre figyelmeztetni.

Bertolt Brecht – A kaukátusi krétakör darabja. Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a háború közepén, karján egy gyerekkel. Ki utasítja el? Ki fogadja be? Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? 

Átmenetileg ismét béke lesz: a vér szerinti anya visszaköveteli a gyereket, akit egyszer már elhagyott. A korrupt országban egy korrupt bíró elé kerül az ügy. 

Mi lesz az ítélet? Gruse, a cseléd és Azdak, a bíró történetén keresztül A kaukázusi krétakör a segítségnyújtásról és a döntéshozás felelősségéről szól.

1.) A hit, mint tevékenység. Mint láttuk, a hit nem elméleti ismeret, hanem tevékenységre, életünknek a hit szerinti alakítására vezet. Sőt összefügg a gyakorlati élettel, hogy ennek arányában elfogy vagy növekszik.

a) A hit tettek nélkül halott. Isten nem elégszik meg a puszta hittel. Szent Jakab apostol által tanítja: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? … a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2,14-19). „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.” (Jak 1,22-24).

b) A hit tanúságtevő cselekedet. Krisztus azt kívánja, hogy életünkkel tegyünk tanúságot mellette, bizonyítsuk a kereszténység erejét és értékét. „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága. ... Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16).

Az Egyház is elvárja, különösen napjainkban híveitől ezt a tanúságtételt.

2.) A hit szerinti keresztény élet alapja. Mi különbözteti meg a hívő embert másoktól? A különbséget a keresztény ember tetteinek a miértjében kell keresnünk. Diognétoszhoz írt levél: „A keresztényeket ugyanis nem különbözteti meg a többi emberektől sem a száj, sem a nyelv és sokszor még az életmód sem. ... Testben vannak, de nem test szerint élnek. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Szegények és sokakat gazdagítanak. Gyalázzák őket és a gyalázatban megdicsőülnek. Káromolják őket és megigazulnak. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való. A keresztények is a világban vannak, de nem a világból valók..” (Ókeresztény írók 3. 371).

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi különbözteti meg a hívő embert másoktól, azt mondhatjuk, hogy a keresztények nem a világ elvei szerint élnek.  Amíg a nem hívőt ösztönei, szenvedélyeinek kielégítése, a haszonlesés és az érvényesülési vágy vezérli cselekedeteiben, addig a hívő embert Isten Lelke vezérli.

a) A nem hívő ember azért él, hogy jól egyen-igyon; hogy kielégítse érzéki, testi vágyait (Carpe diem); még a tisztességtelen módoktól sem riad vissza. Törtet, másokat elgáncsol, ha kell meg is rágalmaz, hogy előbbre jusson. Mindezek érdekében gátlástalanul színészkedik, lelkiismerete ellen beszél és cselekszik.

b) A hívő ember úgy fogja fel egész életét, mint Isten szolgálatot. Minden tettét Isten szolgálatnak tekint: „akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1Kor 10,31). Amíg a nem hívő ember, amikor valamit tennie kell, mindig azt kérdezi, hogy „mit használ ez nekem?”, addig a hívő ember azt kérdezi „mit kíván az Isten tőlem?”.

3.) Miből ismerhetjük fel Isten akaratát?

a)  Isten törvényeiből. Isten törvényeit úgy kell tekinteni, mint a hegyi ösvény védőkorlátját. Az emberi ösztönök romboló erőkké is válhatnak. Szükség van tehát ezek szabályozására.

b) Az Egyház törvényeiből. Az Egyház feladata minket a krisztusi hitben és életben megtartani, valamint elvezetni az Istennel való földi és örök közösségre. Ezért a tapasztalt Egyház figyelmeztet a veszélyekre.

c) Az emberi társadalom törvényeiből. Az állam kötelessége gondoskodni biztonságunkról, ezt csak akkor teheti, ha polgárai is megteszik kötelességeiket a közjó érdekében, munkájukkal, kötelességeik teljesítésével.

d) Állapotbeli kötelességeinkből. A keresztény számára a foglalkozás nem csupán kenyérlehetőség, hanem istenszolgálat is a társadalom szolgálata által: „Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok” (Ef 6,7). 

e) Életünk eseményeiből. Ami akaratunk nélkül történik velünk, abban Isten akarata jelenítődik meg.

f) Isten közvetlen, kegyelmi indításaiból: imádságban, Szentírás olvasása közben, a lelkivezető vagy mások szavában. „Ez most egyenesen nekem szólt!” Kövessük az ilyen és ehhez hasonló indításokat.

4.) A lelkiismeret. Isten akaratának felismerése nem mindig könnyű. Különösen a pályaválasztás, a házasság stb. és más döntéseknél. Ezért adta a lelkiismeretet, hogy eligazítson a nehéz helyzetekben, csupán csak össze kell vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel. Álljon előttünk Krisztus példája, aki teljesen az Atya akaratát követte a megszégyenítő kereszthalálig. Nekünk is döntéseinkben embertársaink javára és épülésére kell törekednünk. „És Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.” (2Kor 5,15).

Olvasmány

Isten tízparancsolata

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallás-erkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. (Kiv 20)  Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. Érvényessé minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17). 

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

II. Isten nevét hiába ne vedd!

III. Az Úr napját szenteld meg!

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

V. Ne ölj !

VI. Ne paráználkodj !

VII. Ne lopj !

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

A főparancs

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! (Mk 12,30-31)

 

Jézus új_parancsa:  Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! (Jn 13,34)

A nyolc boldogság

"A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

l. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10.)

Válaszolj az alábbi kérdésekre!

1. Hogyan függ össze a Tízparancs és a nyolc boldogság?

2. Hogyan fér össze a törvény teljesítése a szabadsággal?

    Hogyan lehetsz szabad a törvény teljesítése közben?

3. Számodra mi a vonzóbb: ha egy külső törvényt, vagy ha a te belső törvényedet követed?

4. Mikor (hogyan) szereted helyesen önmagadat?

5. Ahhoz, hogy szeresd a másikat, szükséges-e érezned is?

6. A gondolatban elkövetett bűnök hogyan mérgezik meg az életünket?