Nagypéntek – Aki téged jobban szeret, mint én, az jobban szeretheted, mint engem!

Ismertető: Nagypéntek van. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket. Szigorú böjt, hústilalom van 14 év felettieknek. Háromszor lehet étkezni és egyszer jól lakni (a 18 és 60 év közöttieknek), mert Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. A betegek, várandósak, utazók kivételek.

A templomi liturgia 18 órakor kezdődik. 

 Ennek a szertartásnak három része van: 1. az igeliturgia, 2. hódolat a szentkereszt előtt, 3. szentáldozás.

A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak és a pap arcra borul, és egy ideig csendben mindenki imádkozik.

Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul, és a nép felé fordulva mondja: Emlékezzél meg irgalmasságodról, Urunk, Istenünk, és örök oltalmaddal szenteld meg híveidet, akik számára vére árán szerezte a húsvét szent titkát a te Fiad, Jézus Krisztus. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Az igeliturgiában Izajás próféta 52. és 53. fejezetét olvassuk a hozzátartozó 30. zsoltárral. Következik a szentlecke a Zsidókhoz írt levél 4. és 5. fejezetéből. Ezután meghallgatjuk Urunk szenvedésének történetét Szent János szerint (Passio).

Az ige liturgia segít, hogy elmélkedni tudjunk Urunk haláltvállaló szeretetéről. Tíz könyörgést végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit. A tizenegyediket pedig a járvány megszünéséért. Utána hódolunk a Szent kereszt előtt, helyünkön maradunk és fejet hajtunk, majd szentáldozáshoz járulunk. Liturgiánk végén szentségimádást végzünk 9 óráig.

 

Kedves testvéreim!

1. Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány szól Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatáról, melynek meglesz a gyümölcse. Izajás próféta (Iz 52,13–53,12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek egybecsengenek Jézus szenvedésének János evangélista szerinti leírásával (Jn 18,1–19,42).

A próféta megjelöli Isten szolgája szenvedésének okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Jézus szenvedését könnyebben tudjuk átélni, ha életünk olyan pillanataira gondolunk, amikor ártatlanul szenvedtünk és keserűséggel teli napokon, hónapokon keresztül szenvedéseinkben egészen magunkra maradtunk. „Mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”, akkor az Istenen kívül nem volt senki velem.

Jézus szenvedéséből kiérződik értünk égő, lángoló szeretete. Teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre ítéltük. Ő még így összetörve, keresztre feszítve is szeret. Nekünk irgalmat esedezik: „Atyám, bocsáss meg nekik”, és életét értünk a mennyei Atya kezébe teszi le: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Jézus keresztáldozatára a mennyei Atya a húsvéti feltámasztással válaszolt. Isten Fia föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a feltámadást és az örök életet. Ő lett egyszerre Főpap és Áldozat, aki saját vérét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4,14k).

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy keresztünket, amit megváltoztatni nem tudunk, elfogadjuk mint Ő, és egészen az Atya akaratára hagyatkozunk.

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük a szentmiseáldozatot, és az Eucharisztiát szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11,26).

Krisztus halálát a megdicsőülés követte, ezért földi életünk végén Krisztus dicsőségében részesülünk.

2. Amikor hódolunk a szent kereszt előtt, szeretetünket fejezzük ki. A tövisi templom főoltára fölött csüng egy barokk feszület. A kínszenvedett Jézus feje fölé a művész egy szalagfüzérre e mondatot írta: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Testvéreim, tekintsük át, hogy az emberek között, kik szeretnek minket a legjobban:

- Szüleink? Ez biztos, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

- Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt.

- Barátaink? A jó barát életét is adja, bár ritkán, de szeretete korlátolt.

- A házastársad? A hitvesi szeretet áldozatokkal van tele, de ez is korlátolt.

 

Aki minket korlátlanul szeret, ő Jézus:

- Mert a világot Isten mielőtt megalkotta, már Fiában szeretett minket.

- A bűnbeesés után a megváltás útjára terelte életünket.

- Az idők teljességében Fia által megváltott és Lelkével megszentelt, hogy üdvözülhessünk.

- Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által szentségi módon a Szentháromság boldog életében, az örök életben részesít.

- Jézus szeretet áldozatának utolsó nagy felvonása majd a végső napon lesz, amikor istenemberi dicsőségében részesíti a megváltottakat.

Nagypéntek hagyjon nyomot életünkben, és őrizzük azt a nagy igazságot szívünkben, amit a tövisi templom feszülete hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.” Ámen.