Illés klimaváltozást idézett elő

Hittel várjuk Üdvözítőnket - Vannak a történelmben híres, jeles személyiségek. Ilyen Illés próféta. Malakiás azt jövendölte: „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom” (Mal 3,23). A zsidó exkatológikus elbeszélésekben Illés visszafog térni az égből, ahová elragadtatott. Jézus Illés eljövetelét Keresztelő János küldetésére alkalmazta. Kr. e. a IX. században élt Illés próféta alakját, valamint csodákban és más eseményekben gazdag életét megőrízte a Királyok I. és II. könyve. Illés működése két fő témát bont ki: Izrael Istene és a termékenység, viharok istenének mondott Baál imádata közti ellentétet, valamint Illés próféta életét. A szárazság bejelentésével Illés kihívást intéz a Baál-imádóihoz, amely csúcspontját a Kármel-hegyi küzdelemben éri el. Nem a Baál papok áldozatára jön az égi jel, hanem Illésére. Ezzel igazolást, meghallgatást nyert az Úr prófétája, mert késlekedés nélkül engedelmeskedik Isten szavának. Illés ugyanígy saját hatalma alapján jelenti be Ácháb király előtt a 3 évi szárazságot. A szárazság idején az Úr elküldi Illést a Kerit pataktól a Szidonhoz tartozó Careftába. (1Kir 17,10-16) Ez a város Baál kultusznak a helye, nem Izrael Istenéé, mégis Isten ott is szárazságot idézett elő. 

Illés a város kapuja közelében egy özvegyasszonyt talált, akinek a isteni szót mondja, és az asszony engedelmeskedett neki. Valóra vált Isten ígérete, az asszony és fia megmenekült: „A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki, az Úr szava szerint, amelyet Illés által mondott.” 

Jézus a templomban tanítja a tömeget. (Mk 12,38-44) Figyelmüket két jelenetre hívja fel. Először az írástudók egyik csoportjára, akik magukat rendetlenül mások fölé emelik, Istennek a köteles tiszteletet nem adják meg és az egyszerűeket megvetik. Kevélyek, mindent saját kicsinyes szemszögükből néznek. Saját érdekeiket, gazdagságukat tartják szem előtt. Ők akarja elfoglalni az előkelő helyeket, dicsőségüket keresik, nincsenek tekintettel a szegényekre. A kevély én-központú, az alázatos Isten-központú. Az alázat abban áll, hogy az ember elismeri gyarlóságát, bűnös voltát és minden jót Istennek tulajdonít, magát csekélynek tartja. Jézus ezután az előző jelenet ellenpólusát mutatja be a szegény özvegyasszony magatartásával. Az özvegy belső nagylelkűsége egyben Jézus szenvedésének elbeszélését is előkészíti, amelyben Jézus ehhez hasonló tulajdonságot fog mutatni. A szegény özvegy két fillérje, akkor a legkisebb forgalomban lévő pénz volt. Jézus tanítványainak mondja: „ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél ..., mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát”. 

Jézus pedig egyetlen, örök áldozatával önmagát értünk adta, és mindörökre megjelent a mennyben, hogy sokak bűnét elvegye. (Zsid 9,24-28) Másodszor azok üdvözítéséért jelenik meg, akik hittel várják eljövetelét.

„Isten igaz marad örökké, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Zsolt 145,7.