Isten igéje vasárnap 1. rész

Ferenc pápa 2019. szeptember 30-án, a bibliafordító Szent Jeromos egyházatya emléknapján tette közzé Aperuit Illis azaz Megnyitotta nekik kezdetű Motu Proprio-ját, amelyben meghatározta, hogy „az évközi harmadik vasárnapot szenteljék Isten igéje ünneplésének, az arról való elmélkedésnek és terjesztésének, hogy növeljék Isten népében a Szentírás vallásos és állhatatos ismeretét.” Ma 3. alkalom, hogy ezt megüljük.

Paul Claudel francia költő, író mondta: „Nem vagyunk valóságos világban, amíg jelentés nélküli világban vagyunk….” A valóságot a világról és benne az emberről csak Isten ismeri, és ő nyilatkoztatta ki mindennek a rendeltetését és célját.

Isten igéje a mag, a Szentírás a magtár, amelyből az Egyház előhozza a vetőmagot, hogy lelkünkbe hintse. A termés pedig attól függ, hogyan fogadom be Isten üzenetét? 

Igaz, hogy kellemesebb az Úr igéjének a befogadása, ha mesteri szónok a pap, de nem ez a fontos. A lényeg a befogadástól függ. 

Tapasztaltuk, hogy a fontos hírre akkor is figyelünk, ha dadogva adják elő. Nincs fontosabb üzenet számunkra Isten üzeneténél, a prédikációnál. Minél gyengébb stílusban adja elő az igehirdető az isteni szót, annál inkább kell figyelni. Talán már „ezerszer hallottad”, de gondolsz-e rá napközben? Magatartásodat irányítja-e?

A földnek is újra meg újra kell az eső. Lelkünknek is kell az Isten igéje, még ha gyengén is hangzik el, olyan mint a csendes eső vagy a harmat. Ha elmarad hiányozni fog.

A legjobb étel sem hasznos, ha étvágytalanul fogyasztjuk, vagy nem emésztjük meg. Isten igéjét is tiszta szívvel kell olvasni és hallgatni. Ezt a szívet kérni kell az Úrtól. 

Az igét pedig át kell elmélkedni, imádkozva átgondolni, részleteket visszaidézni, magunkra, körülményeinkre alkalmazni. Ugyanez áll az igehirdetésre is. Nincs hasznosabb és fontosabb munka a jó prédikáció hallgatásánál, hogy a valóságos, jelentéssel bíró világba éljünk.

 - folytatása következik -