Ferenc pápa 2019.
szeptember 30-án, a bibliafordító Szent Jeromos egyházatya emléknapján tette
közzé Aperuit Illis azaz Megnyitotta nekik kezdetű Motu
Proprio-ját, amelyben meghatározta, hogy „az évközi harmadik vasárnapot
szenteljék Isten igéje ünneplésének, az arról való elmélkedésnek és
terjesztésének, hogy növeljék Isten népében a Szentírás vallásos és állhatatos
ismeretét.” Ma 3. alkalom, hogy ezt megüljük.
Paul
Claudel francia költő, író mondta: „Nem vagyunk valóságos világban, amíg
jelentés nélküli világban vagyunk….” A valóságot a világról és benne az
emberről csak Isten ismeri, és ő nyilatkoztatta ki mindennek a rendeltetését és
célját.
Isten
igéje a mag, a Szentírás a magtár, amelyből az Egyház előhozza a vetőmagot,
hogy lelkünkbe hintse. A termés pedig attól függ, hogyan fogadom be Isten
üzenetét?
Igaz,
hogy kellemesebb az Úr igéjének a befogadása, ha mesteri szónok a pap, de nem
ez a fontos. A lényeg a befogadástól függ.
Tapasztaltuk,
hogy a fontos hírre akkor is figyelünk, ha dadogva adják elő. Nincs fontosabb
üzenet számunkra Isten üzeneténél, a prédikációnál. Minél gyengébb stílusban
adja elő az igehirdető az isteni szót, annál inkább kell figyelni. Talán már
„ezerszer hallottad”, de gondolsz-e rá napközben? Magatartásodat irányítja-e?
A földnek is újra meg újra kell az eső. Lelkünknek is kell az Isten igéje, még ha gyengén is hangzik el, olyan mint a csendes eső vagy a harmat. Ha elmarad hiányozni fog.
A legjobb étel sem
hasznos, ha étvágytalanul fogyasztjuk, vagy nem emésztjük meg. Isten igéjét is tiszta
szívvel kell olvasni és hallgatni. Ezt a szívet kérni kell az Úrtól.
Az igét pedig át kell
elmélkedni, imádkozva átgondolni, részleteket visszaidézni, magunkra,
körülményeinkre alkalmazni. Ugyanez áll az igehirdetésre is. Nincs hasznosabb és fontosabb munka a jó prédikáció
hallgatásánál, hogy a valóságos, jelentéssel bíró világba éljünk.
- folytatása következik -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése