XVI. Benedek pápa szerint Jézus
„Tanítványaira emelte szemét... A
boldogságmondások egyes részei Jézusnak a tanítványokra emelt pillantásaiból
származnak, s mintegy tanítványainak tényleges állapotát írják le: azokét, akik
szegények, éhezők, sírók, gyülöltek és üldözöttek. Ezek a tanítványok
gyakorlati, de teológiai minősítései, azoké, akik Jézus követésébe szegődtek,
és az ő családja lettek.” A Lukács-féle „mezei beszédben” Jézus próféta
módjára beszél „rengeteg tanítványának”. (Lk 6,17. 20-26) Azért boldogok, mert
boldogságukat nem pusztán anyagiakban, emberi viszonylataikban keresik, hanem
alapállásuk ez: Isten a Minden, őt szeretjük minden erőnkkel, az embereket,
házastársunkat és gyermekeinket is benne és általa. Az emberek iránti
szeretetükkel Isten iránti szeretetüket akarják kifejezni. Bár szegények és
gyakran éhezniük kell, kiszolgáltatottak, védtelenek, ezért sírnak. Jézus azzal
vigasztalja őket, hogy nyomorúságos sorsuk miatt övék a mennyek országa, mert
lelkileg szabadok tudnak lenni. Ők fogékonyak annak befogadására, és Isten
sokkal jobban, tökéletesebben fogja kiteljesíteni őket, mint ahogy remélnék.
Vagy ha miatta üldözik őket, akkor a próféták sorsában van részük, és jutalmuk
is prófétákéhoz fog hasonlítani. Ezek az emberek már most boldogok, mert Isten
képmását szabadon szeretik házastársukban, gyermekeikben stb. A szerelem, a
szülői érzés, a baráti kapcsolat, Jézus követése csak színezi életüket,
melegebbé teszi.Jézus jajt mond az evilági gazdagokra,
a jóllakottakra, a most nevetőkre, mert helyzetük, ambiciójuk valójában súlyos
veszélyeket jelentenek, mert nem kedvezőek a lelki növekedés számára. A világ
nem azt mondja, hogy boldogok a szegények, hanem: „boldogok a gazdagok, akiknek
szerencséjük van”. Aki e szlogen szerint
él, az belemerül önelégülten és a hamis biztonság ézetében a földi javak
élvezetébe, és mindenért csak földi jutalmat akar. A negyedik jaj a földi
dicsőség hajhászokra, Isten igazságát eltorzító, az emberi szívek bűnös vágyai,
igényei szerint beszélőkre vonatkozik. Ezek a hamis próféták bűntetésében
részesülnek. Jeremiás próféta hasonló tanítást ad nekünk arról, hogy egyedül az
Úrban kell bízakodnunk. (Jer 17,5-8) „Átkozott
az az ember, aki emberekben bízik, ...” „Áldott az az ember, aki az Úrban
bízik, akinek az Úrban van reménye.” Szent Pál a föltámadásról tanít. (1Kor
15,12. 16-20) A korintusi egyházban egyesek kétségbevonták a feltámadást. Az
apostol rámutat arra a szoros összefüggésre, ami Krisztus feltámadása és a mi
feltámadásunk között van. Nekünk legfontosabb reménységünk, hogy a sok
áldozatnak, lemondásnak a feltámadt Krisztussal való személyes kapcsolat az
alapja. Senki nincs elveszve, aki hisz Jézusban, mert aki a semmiből létbe
hívta a világot, Ő a porainkból is újjáteremti testünket is.
„Örüljetek és vigadjatok, mert
nagy lesz a mennyben jutalmatok.” Lk
6,23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése