Gergely és az iskola

Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604), a korai középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezető nevével összeforrt az iskola. 

Gergely pápa római arisztokrata családból származott és fiatalon közigazgatási pályára lépett. Alig hogy betöltötte a 30. életévét, a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett. Bár sikeres pályát futott be, mégis vágyakozott a csöndre, a magányra. Visszavonult a világtól, s a Monte Coelion levő palotából kolostort létesített, amelyet Szent András apostol pártfogása alá helyezett. Nemsokára diakónussá szentelték, feladata pedig az egyház karitatív és anyagi ügyeinek intézése lett. Ezután a pápa követe és állandó képviselője lett Konstantinápolyban. Ő biztosította az Egyház nyugati és keleti része között a legmagasabb szintű összeköttetést.

Gergely a pápaságot szolgálatnak tekintette. Így nevezte magát: „Isten szolgáinak szolgája.” Először népét karolta fel, majd sokat fáradozott a félig pogány félig ariánus longobárdok megtéréséért. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban a bérlők és a parasztok igazságos, emberséges bánásmódban részesüljenek. E nagy pápa az Egyházat írásaival is erősítette: 854 levele maradt ránk, liturgikus szövegeket írt, valamint felkarolta a liturgikus ének ügyét. Az egyház hivatalos éneke róla kapta a gregorián elnevezést. Gergely pápa a középkorban egyik legolvasottabb szerző volt. VIII. Bonifác a nagy nyugati egyházatyák közé sorolja. Nagy Szent Gergely pápát 604. március 12-én temették el Rómában. Mivel ünnepe nagyböjtre esik, ezért napját 1969-ben szeptember 3-ra tették, amely napon 590-ben püspökké szentelték.

IV. Gergely pápa (827-844) Nagy Szent Gergely pápát az iskolák, diákok védőszentjévé nyilvánított.  A középkorban a tanév nyári és téli félévre oszlott. Gergely pápa napja – március 12. – volt a tanévkezdés időpontja. A régi diákok fejükön bokrétás kalappal, kezükben szalagos pálcával elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük, az ősi Szent Gergely-ének már ritmikus prózává oldódott. 

„Szent Gergő Urunknak, híres tanítónknak nevenapján 

Régi szokás szerint ma megyünk először iskolába. 

Hol íratnak szépen, olvastatnak, s úgy tanítanak

Emberséget, bölcs, kegyes tudományt mindenki számára,

Mert nem jó tudatlan felnőni a földi világba.

Ezért készüljetek iskolatársak, mind jöjjetek már!

Jó mesterünk vagyon, kit Isten megáldjon, ki minket vár.

Ha nem adhattok új iskolást az idén házatokból,

Adjatok adományt színes jókedvvel javaitokból.”

 A szülők a bokrétás toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az iskolába érkezve, terített asztal várta őket. Másnap kora reggel jöttek az iskolába. Két szolgálatos gyerek várta őket. A tanulók belerakták a magukkal hozott tojást, csülköt, ezt-azt a kántortanító kosarába. Ekkor a szolgálatos harangozott a templomba menésre, majd megkezdődött a tanítás. Ez volt a gergelyjárás, gergelyezés, amely régi hazánkban is virágzott. Én is mint csíkszentsimoni kisiskolás Gergely pápa napján tojást vittem a tanítónéninek, majd az osztályfőnöknek is.

Az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.  

Legfontosabb, hogy a gyermek iskolaérett legyen. A fizikai alapok mellett egyfajta pszichés érettség, a feladattudat és feladattartás is számít. 

Az új környezet, új problémák a gyermek szociális érettségét különösen próbára teszik: mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival együtt élni? 

Az iskolakezdés és az iskolai előmenetel talán egyik legfontosabb eleme a mentális érettség, a megfelelő tudásszint, a hozott tudás, melyre az iskolai tanulmányokat építeni lehet. 

Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében, magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat. Beszélgessenek rendszeresen a gyermekkel, hogy kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit. Ha a szülők negatív változásokat észlelnek, akkor beszéljék meg a teendőket a pedagógussal, az iskola pszichológusával, vagy forduljanak más szakemberhez. 

A pedagógus pedig úgy viszonyuljon a gyermekekhez, hogy megérezzék: velük van, őket akarja felemelni, gazdagítani.

Az egyik tanár iskolakezdéskor feltette a kérdést: Mire akarjuk tanítani a gyerekeket – arra, hogy boldoguljanak, vagy arra, hogy boldogok legyenek? 

Minden ember boldog akar lenni. Ehhez szükségünk van a másikra. S hogy boldogok lehessünk, ebben nagy szerepe van a pedagógusnak. 
Ha a gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, nyert ügyem van. Az egyházi iskolákban van egyfajta jó szellemiség, melynek lényege: fejlődni akarunk, kibontakozni akarunk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak bízva. Külön-külön és együtt, mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Egy pedagógus abban segít, hogy a gyermek azzá váljon, amivé ő lehet. Amilyennek Isten is akarja, vagyis jó és boldog ember! 

 

Isten éltesse a Gergelyeket!