Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604), a korai középkor egyik legnagyobb hatású
egyházi vezető nevével összeforrt az iskola.
Gergely pápa római arisztokrata családból származott és fiatalon
közigazgatási pályára lépett. Alig hogy betöltötte a 30. életévét, a
város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett.
Bár sikeres pályát futott be, mégis vágyakozott a csöndre, a magányra.
Visszavonult a világtól, s a Monte Coelion levő palotából kolostort
létesített, amelyet Szent András apostol pártfogása alá helyezett.
Nemsokára diakónussá szentelték, feladata pedig az egyház karitatív és
anyagi ügyeinek intézése lett. Ezután a pápa követe és állandó
képviselője lett Konstantinápolyban. Ő biztosította az Egyház nyugati és
keleti része között a legmagasabb szintű összeköttetést.
Gergely a pápaságot szolgálatnak tekintette. Így nevezte magát: „Isten szolgáinak szolgája.” Először
népét karolta fel, majd sokat fáradozott a félig pogány félig ariánus
longobárdok megtéréséért. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az
egyházi szolgálatban a bérlők és a parasztok igazságos, emberséges
bánásmódban részesüljenek. E nagy pápa az Egyházat írásaival is
erősítette: 854 levele maradt ránk, liturgikus szövegeket írt, valamint
felkarolta a liturgikus ének ügyét. Az egyház hivatalos éneke róla kapta
a gregorián elnevezést.
Gergely pápa a középkorban egyik legolvasottabb szerző volt. VIII.
Bonifác a nagy nyugati egyházatyák közé sorolja. Nagy Szent Gergely
pápát 604. március 12-én temették el Rómában. Mivel ünnepe nagyböjtre
esik, ezért napját 1969-ben szeptember 3-ra tették, amely napon 590-ben
püspökké szentelték. IV. Gergely pápa (827-844) Nagy Szent Gergely pápát az iskolák, diákok
védőszentjévé nyilvánított. A középkorban a tanév nyári és téli félévre
oszlott. Gergely pápa napja – március 12. – volt a tanévkezdés időpontja. A
régi diákok fejükön bokrétás kalappal, kezükben szalagos pálcával elindultak
azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük, az ősi Szent
Gergely-ének már ritmikus prózává oldódott.
„Szent Gergő Urunknak,
híres tanítónknak nevenapján
Régi szokás szerint ma
megyünk először iskolába.
Hol íratnak szépen,
olvastatnak, s úgy tanítanak
Emberséget, bölcs,
kegyes tudományt mindenki számára,
Mert nem jó tudatlan
felnőni a földi világba.
Ezért készüljetek iskolatársak,
mind jöjjetek már!
Jó mesterünk vagyon,
kit Isten megáldjon, ki minket vár.
Ha nem adhattok új
iskolást az idén házatokból,
Adjatok adományt színes
jókedvvel javaitokból.”
A szülők a
bokrétás toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az
iskolába érkezve, terített asztal várta őket. Másnap kora reggel jöttek az
iskolába. Két szolgálatos gyerek várta őket. A tanulók belerakták a magukkal
hozott tojást, csülköt, ezt-azt a kántortanító kosarába. Ekkor a szolgálatos
harangozott a templomba menésre, majd megkezdődött a tanítás. Ez volt a
gergelyjárás, gergelyezés, amely régi hazánkban is virágzott. Én is mint
csíkszentsimoni kisiskolás Gergely pápa napján tojást vittem a tanítónéninek,
majd az osztályfőnöknek is.
Az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak
egyaránt okoz némi szorongást, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól
döntöttek, és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.
Legfontosabb,
hogy a gyermek iskolaérett legyen. A fizikai alapok mellett egyfajta pszichés
érettség, a feladattudat és feladattartás is számít.
Az új környezet, új
problémák a gyermek szociális érettségét különösen próbára teszik: mennyire
képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival
együtt élni?
Az iskolakezdés és az iskolai előmenetel talán egyik legfontosabb
eleme a mentális érettség, a megfelelő tudásszint, a hozott tudás, melyre az
iskolai tanulmányokat építeni lehet.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott
figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében,
magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat. Beszélgessenek rendszeresen
a gyermekkel, hogy kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban
adódó konfliktusait, örömeit. Ha a szülők negatív változásokat észlelnek, akkor
beszéljék meg a teendőket a pedagógussal, az iskola pszichológusával, vagy
forduljanak más szakemberhez.
A pedagógus pedig úgy viszonyuljon a
gyermekekhez, hogy megérezzék: velük van, őket akarja felemelni, gazdagítani.
Az egyik tanár iskolakezdéskor feltette a kérdést: Mire
akarjuk tanítani a gyerekeket – arra, hogy boldoguljanak, vagy arra, hogy
boldogok legyenek? Minden ember boldog akar lenni. Ehhez szükségünk van a
másikra. S hogy boldogok lehessünk, ebben nagy szerepe van a pedagógusnak.
Ha a
gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, nyert ügyem van. Az
egyházi iskolákban van egyfajta jó szellemiség, melynek lényege: fejlődni
akarunk, kibontakozni akarunk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak
bízva. Külön-külön és együtt, mindannyian alkalmasak vagyunk valamire. Egy
pedagógus abban segít, hogy a gyermek azzá váljon, amivé ő lehet. Amilyennek
Isten is akarja, vagyis jó és boldog ember!
Isten éltesse a Gergelyeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése