– Az anglikán egyházban hasonló a helyzet. Ott a canterbury-i érsek első az egyenlők közt, és a saját egyházmegyéjén kívül nincs valódi hatalma! – Erre egy másik példa a konstantinápolyi pátriárka. Egyébként a független nemzeti egyházak eszméje eretnekség. Gallikanizmusnak nevezték, és elítélték nemegyszer, így az első vatikáni zsinaton is. Valójában ez egy protestáns eszme.
– A II. vatikáni zsinaton mégis keresztülvitték? - Ma ez járja. A püspökök azt mondják, hogy a II. vatikáni zsinat tette őket függetlenné. Persze, tisztelik a pápát, mert ő vezeti a legősibb egyházmegyét, Szent Péter székhelyét. De elvesztettek minden valóságos engedelmességet és tiszteletet. Ez a baj a mai püspökökkel. Ennek eredménye az, hogy minden egyházmegye egy kis birodalom önmagában. Minden püspök függetlennek vallja magát, ezért a papjai is függetlennek gondolják magukat a pápától. Ezt látjuk újra és újra az Egyesült Államokban. Ez a jellemző! Daniel N. DiNardo teológus, aki egy interjúban ezt mondta: „Ne hallgassatok a pápára! Csak a püspökre hallgassatok! Ő az, akié itt minden hatalom.” (1997-ben segédpüspök, 2006-ban érsek, 2007-től bíboros). Ez a nézet uralkodik ma az USA-ban. Ez nagy probléma egy mindennapi egyházmegye mindennapi katolikusainak. A baj az, hogy ki vagyunk szolgáltatva a helyi püspöknek, aki függetlenítette magát Rómától, és helyi ügyekben a pápával egyenrangúnak, vagy még nála illetékesebbnek is tartja magát. A helyi püspök hozhat az egyházmegyéjére vonatkozó döntéseket, és ha Róma ellenzi is, nem kell figyelembe vennie. Mondhatja, hogy akkor is megteheti, és meg is teszi. Ez a baj.
– Úgy értettem, hogy Júdás nem akart kimondottan lázadni Urunk ellen, csak azt gondolta, hogy ő jobb módot tud a krisztusi eszmék terjesztésére. Úgy érezte, jobbat tud, mint a Mester.
Mármost, a püspökeinkkel való párhuzam félelmetes. A Júdás-komplexus ott van a püspökökben. A párhuzam a következőkben áll: Kétségtelen, hogy az amerikai püspökök azért nem képesek, vagy nem hajlandók megoldani az abortusz, a pornográfia, a homoszexualitás problémáját, mert nem akarják elveszíteni a jó kapcsolatot a világi kormány embereivel. Jó magaviseletű állampolgárok akarnak lenni. Meg akarnak felelni a liberális gondolkodásmódnak, ami az USA-ban és Kanadában uralkodik. A püspökök tehát azt hiszik, hogy ez jobb megközelítése a problémának, mint felállni és azt mondani: „Az abortusz rossz dolog. Harcolni fogunk ellene. Kivonulunk az utcákra. Harcolni fogunk a törvényhozásban, harcolni fogunk az iskolákban.” A püspökök ezt nem teszik meg. Úgy döntöttek, hogy ők okosabbak az Egyház tanításánál, amely azt mondja, hogy az iskolai szexuális oktatás, az abortusz, a homoszexualitás rossz.
– Tehát a probléma az, hogy a püspökök inkább szeretnék elfogadtatni magukat a világgal, semmint vállalják, hogy ők legyenek a jel, amelynek ellene mondanak?
– Így van. Ők nem akarnak jel lenni, aminek ellene mondanak. A baj az, hogy követik a II. vatikáni zsinat kijelentését, miszerint az Egyház célja az, hogy segítse az embert földi lakóhelyének építésében. Az Egyháznak az a célja, hogy az emberiség számára jobb életkörülményeket hozzon létre. Ez egy merőben új és téves koncepció.
- - folytatjuk –
ElElőző részek:
Malachi: A Júdás komplexus 1.
Malachi: A Júdás komplexus 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése