Lássuk meg Jézus dicsőségét

Isten dicsősége kifejezés magát Istent jelöli a Szentírásban, amennyiben kinyilatkoztatja magát fenségében, hatalmában, szentsége ragyogásában, lénye dinamizmusában. Az újszövetség lényeges kinyilatkoztatása a dicsőség kapcsolata Jézus személyével. Isten dicsősége teljesen jelen van Jézusban. Mint Isten Fia, dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása (Zsid 1,3). Isten dicsősége felragyog Krisztus arcán (2Kor 4,6), róla sugárzik az emberekre (2Kor 3,18). Isten dicsősége nemcsak Krisztus feltámadásában nyilatkozott meg, hanem Jézus fogantatásában, életében, működésében és halálában is. Krisztus megdicsőülése pedig a benne hívő keresztényekben fejeződik be. Bennük hozza meg gyümölcsét Jézus áldozata az Atya és a Fiú dicsőségére. Az Atya és a Fiú által elküldött Szentlélek műveli ezt a megdicsőülést a Jézus rendelte szentségeken keresztül. 

A keresztények a Szentlélek által jutnak el Krisztus ismeretére és gazdagságának birtoklására. Már megnyilatkozik bennük a feltámadt Krisztus dicsősége, átalakítva őket az ő képére dicsőségről dicsőségre. Jézus, hogy ezt teszi velünk, erről szól a mai evangélium. Jézus főpapi imájában tanitványaiért imádkozik: „értük könyörgök, akiket  nekem adtál, mert a tied – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük.” Jézus megdicsőült, mert befogadták tanítását és nemsokára a Szentlélekkel eltelve tanúi lesznek Krisztus diadalmas hitének az egész világon. A főpapi ima következő részében jövendő Egyházáért imádkozik Jézus: „Szent Atyám, nemcsak tanitványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.” (Jn 17,20-26) 

Az első amit számukra kér, az egység nagy kegyelme: „hogy egy legyenek.” Annak az egységnek, mely az Atya és Fiú között van, meg kell valamiképpen nyilvánulnia a hívek életében is, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte van, mindent áthat és mindenben benne van” (Ef 4,4-5). Ez az egység csak Isten különleges kegyelme által érhető el, mert mindaz, ami a világban van, szétesés, békétlenség, gyűlölet, harc. De az Egyház az egy Krisztus egyetlen titokzatos teste, éppen ezért kezdettől fogva az egység isteni bélyegét kell magán viselnie. Ezért imádkozzuk: Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat. 

A továbbiakban azt kéri Jézus az Atyától, hogy az a szeretet, amellyel az Atya öröktől fogva szereti a Fiút, s mellyel egyszülött Fiát adta az emberekért, megmaradjon végig az apostolokban és az Egyházban. Mert csak így dicsőülhet meg az Egyház, így mehet oda, ahol Jézus is van. Így láthatja Jézus dicsőségét mint István dikakónus. (ApCsel 7,55-60) Az Egyház szorongattatásaiban mindig Jézust hívja, hogy legyen segítségére kegyelmével (Jel 22,12-14. 16-20), és bízakodva tekint második eljövetelére.

 

„Jézus mondja: Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok...” Jn 14,18.