Az emberszeretet válaszútjairól és a döntésről

Szentlélekkel szeressünk - Jézus híres példabeszédéről szól a mai evangélium, vagyis a szükséget szenvedők iránti irgalomról, ugyanakkor azt is hírdeti, hogy a nem-zsidók is megtarthatják a törvényt, és így elnyerhetik az örök életet. (Lk 10,25-37) Egy törvénytudó próbatétel szándékával megkérdezte Jézust a főparancsról. Jézus visszakérdezése a törvénytudót készteti válaszra. Jézus megerősíti a törvény érvényességét az üdvösségre nézve és hangsúlyozza a kettős parancsolat betartását. A törvénytudó újabb kérdése azokból a vitákból ered, amelyek arról szóltak, hogy kitartozik Isten népéhez és ezért a felebaráti szeretet tárgya. 

A példabeszéd felkelti mindenki érdeklődését, és arra indít, hogy egy pária, a szamaritánus viselkedését vegye például. A törvény betartásának a képviselői: a pap és a levita nem segítenek a lemeztelenített és látszólag halott emberen, nehogy tisztátalanná váljanak. Jézus kérdése fejetetejére állítja a törvénytudó kérdését: ne kérdezd ki Isten népének tagja és ezért feleberáti figyelmed tárgya, hanem inkább azt kérdezd, milyen viselkedés illik Isten választott népének egy tagjához. A szamaritánus megmutatta, hogy ő Isten népének tagja, aki elnyeri az örök életet. – Mózes is a szövetségkötés ünnepén ismertetette Isten igéjét, a törvényt, aminek megtartásához a hajlandósságot Isten a szívekbe írta. (MTörv 30,10-14) Szent Pál is idézi a római levélben, hogy Krisztusban az Isten igéje közel jött hozzánk. Ha szánkkal megvalljuk és szívünkben hissszük, hogy Isten Jézust feltámasztotta a halálból, akkor üdvözülünk. A kolosszei levélben himnuszt zeng Krisztus örök létezéséről, a teremtésben betöltött szerepéről, az Atya képmásáról, az egyháznak a fejéről, aki első szülött a halottak között, és benne lakik a szeretet teljessége. (Kol 1,15-20) Jézus pünkösdkor saját szeretetét ajándékozta nekünk. S azért nehéz megtanulni úgy szeretni, mint Jézus, mert nem engedjük érvényesülni istengyermeki természetünket. Most szóljunk az emberszeretet válaszútjairól és a döntésről. 

Az alábbi elvek segítenek nekünk, amikor felebaráti szeretettel találkozunk. 

1. elv: Ha saját kötelességünk ütközésbe kerülne a mások iránti szeretet felszólításával, akkor saját kötelességünk elvégzése a fontosabb (kivétel az életmentés!).  

2. elv: Ha mások iránti kötelességeink ütköznének egymással az embertársi szeretet területén, akkor azok vannak előnyben, akik közelebb állnak hozzánk (kivétel, ha orvoslásról van szó!).  

3. elv: A mások iránti kötelezettség ütközése esetén az üdvösség ügye minden egyebet megelőz.  

4. elv: A másokon való segítés mértékét saját erkölcsi és anyagi lehetőségünk, valamint a másik szorult helyzete határozza meg. 

5. elv: Az emberszeretet nagylelkűsége nem szolgálhat a szükséget szenvedők állapotának tartósítására, sem a csalásnak, illetve szélhámosságnak nem nyújthat segítő kezet. A keresztény szeretet nem lehet a bűnözés melegágya, amely a munkakerülést bátorítja és támogatja. 

 

„Uram, tanításod lélek és élet,örök életet adó igéid vannak.” Jn 6,63.