Hogyan készülünk Isten elé?

Attila hun király 433-tól uralkodott. Életéről beszámolt Priszkosz rétor bizánci diplomata, történetíró, amikor 448 körül Attila uralkodói székhelyén járt követségben. Attila aranyban fizetendő adót követelt a kelet-római császártól, amit Bizánc a béke érdekében rendszeresen meg fizetett. Attila ugyanezt kérte Nyugattól is. Majd 451-ben a Nyugat-római Birodalom egyik legfontosabb provinciája, Gallia ellen vonult. A nagy városokat szerre elfoglalta, és Tricarsis város ellen vonult (ma Troyes). „A város püspöke, Szent Lupus kiment a hódító Attila elé, és megkérdezte: – Ki vagy?  – Én az Isten ostora vagyok! – válaszolta Attila. – Akkor hát, Isten hozott, kinyítjuk kapuinkat, megérdemeljük Isten ostorcsapásait.” A legenda szerint, Attila ezt a várost megkímélte. 

Lupus püspök Attila hódításában Isten bűntető kezét láttta, és alázatosan meghajolt előtte. Szent Ágoston azt kérte: Uram, a földi életben bűntes inkább, mint az örökkévalóságban. A szentlecke arra int mindenkit: ne tégy bűnös dolgot azzal a titkos reménnyel, hogy nem lesz baj belőle, mert Isten nem huny szemet semmi felett. (Zsid 12,5-7. 11,13) Ha rögtön nem is kér számon, az még nem jelenti, hogy megúszod végleg az ügyet. Csak azt jelnti, hogy Isten türelmes, időt ad a megtérésre, a vezeklésre, az ökéntes bűnhődésre. A próbatételt vagy szenvedést is az üdvösségünkért engedi meg. A szentíró Isten atyaságának megnyilvánulását láttatja, mert Isten atyaként érez irántunk, szükséges, hogy fenyítsen is bennünket, és a szenvedés iskolájában a tökéletesség elérését lehetővé tegye. A türelmes szenvedés az a növény, amelynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse. Isten próbatételeit jobb teljes megadással fogadni, így könyörül meg leghamarabb az Úr. Csak kérjük bízalommal, hogy a bűntetés ne legyen hiábavaló, és ne kelljen örök bűntetéssé válnia.  Ne legyünk önteltek, sem könnyelműek, vegyük komolyan az üdvösséget – erre figyelmeztet Jézus. (Lk 13,24-30) Egy kíváncsiskodó azt kérdezte: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” A kérdésre nem válaszol az Úr, mert nem azért jött, hogy színes vonásokkal ecsetelje, milyen lesz odaát, hanem azért jött, hogy megmutassa, hogyan lehet az üdvösségre eljutni. „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.” Az üdvösség nem más, mint az ember sorsának végső és minden képzeletet felülmúló rendeződése, amikor testestül-lelkestül örökre megmenekül. Isten mindenkit hív országába. Nekünk hozzá kell igazodnunk. (Iz 66,19-21) Aki Jézust követi, aki az út, az igazság és az élet, az üdvözül. Szent Ágoston mondja: Aki megteremtett megkérdezésed nélkül, nem fog üdvözíteni közreműködésed nélkül. Lupulus püspök elfogadta a megpróbáltatást, a Jézus mutatta szűk kapun ment Attila elé, és megmentette városát.

 

„Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6.