Ezek a lelkek az év első felében érkeztek: egy bizonyos Berta Franciaországból, aki 1740-ben, majd egy bécsi asszony, aki 1810-ben halt meg; egy prostituált Itáliából, két kisasszony Innsbruckból, akik egy légitámadásban vesztették életüket, majd egy olasz pap. Közben jöttek mások is, akiket könnyebb vezekléssel, illetve imával meg lehetett váltani.
Maria Simma mindezt az áldozatot
magára vállalta, ha néha nehezére is esett. A szenvedések néha olyan kemények
voltak, hogy természetes körülmények között nem bírta volna őket elviselni.
1954 augusztusában a szenvedő lelkek
megsegítésének új formája kezdődött: egy koblachi illetőségű, Paul Gisinger
nevű férfi jelentkezett azzal a kéréssel, hogy a hét gyermeke (néven nevezte
őket) adományozzon 100 Schillinget a Világmisszióra, és két szentmisére: ez
elhozza számára a megváltást. Októberben még körülbelül 42-szer ismétlődtek meg
az olyan jellegű kérések, amelyek a Világmisszióra, illetve misék tartására
szánt kisebb-nagyobb összegek adományozására, rózsafüzér imádkozására vonatkoztak.
Ezek a lelkek mind személyesen és saját indíttatásból jelentkeztek, anélkül,
hogy Maria Simma kérdezősködött volna utánuk.
Októberben és novemberben, a
Szeplőtelen Fogantatás ünnepéig minden éjszaka jelentkeztek szenvedő lelkek:
voltak, akikért imádkoznia, másokért vezekelnie kellett. Amikor a megbízatások
sokasodni kezdtek, másokat is segítségül hívhatott. Ha a segítséget kérő lélek
pap volt, őérte papnak kellett imádkoznia.
- folytatjuk -
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése