Nekrológ Borbély Katalin tanárnő fölött

Krisztusban Testvéreim! Tisztelt Gyászoló Család! 

Nagyboldogasszony főünnepe van. Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testestével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431-ben) Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, ám a 8. századtól Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték.

Szentmisénk elején tartsunk lelkiismeretvizsgálatot, hogy az odafönt valókra törekedtünk-e, és bánjuk meg bűneinket, hogy szentmisénket méltó módon ajánljuk fel Borbély Katalinért, és egykor a Szűzanyával együtt részesei lehessünk Isten dicsőségének.

Szentírási szakaszok (Jel 11,19a. 12,1-6a. 10; 1Kor 15,20-27c; Lk 1,39-56)

Tisztelt Gyászoló Család!

Gyászoló Testvéreim!  

1949-ben hozták létre az Európa Tanácsot azzal a feladattal, hogy küzdjön az emberi jogokért és támogassa az európai keresztény kultúrát. 1955-ben az Európa Tanács közös zászlójáról folyt a vita. Egy napon Paul Levy az Európa Tanács információs igazgatója egy csillagkoszorúval ékesített Mária szobor előtt ment el. A nap megvilágította az aranyló csillagokat a kék ég előtt. Ekkor benne megszületett a gondolat. Nyomban felkereste Graf Benvenuti velencei kereszténydemokrata politikust, aki abban az időben az Európa Tanács főtitkára volt, és javasolta neki a 12 aranysárga csillagot kék alappal, mint Európa zászlaját, amit általánosan el is fogadtak.

Lévy erről így tájékoztatott: „Csodálatos ez, mi e jelképet éppen Mária Mennybemenetele ünnepének kezdőénekében találtuk meg. Jelenések könyvében szerepel: Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Így köszönti Máriát a liturgia. (Der Sonntag, Kirchenzeitung für das Bistum Limburg, So. 11.10.1998, S. 7).

1. Szűz Mária testi-lelki megdicsőülésének alapja egyrészt az istenanyasága, másrészt a Szeplőtelen fogantatása. (Jel 11,19a; 12,1. 3a-6. 10ab) A Jelenések könyvének látnoka azt a gyermeket váró asszonyt szemléli, aki harcban áll a sárkánnyal. Ez a küzdelmet és dicsőséget mutató kép annak a messiási ígéretnek a megvalósulására utal, amely a bűnbeesés után Isten ajkáról hangzott el: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Mindez Jézus és Szűz Mária által valósult meg. Jézus kereszthalálával és feltámadásával a sátánt legyőzte. A győzelem az Üdvözítő édesanyja által jött el „Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma”. Miután a Fiú megdicsőült az Isten trónján, a menekülő asszonynak Isten helyet készített, ez pedig Mária felvételét jelképezi Isten örök dicsőségébe. A Szűzanya a teremtésben az első, aki teljesen átadta magát az Üdvözítőnek és egyedülálló módon együttműködött Vele a gonosz legyőzésében. A Fiú is megosztja dicsőségé elsőként édesanyjával, és őt testével és lelkével felvette a mennybe.

Szent Pál Krisztusról szólva állítja, (1Kor 15,20-26), hogy ő a feltámadás elsőszülöttje, zsengéje, és az, aki Krisztushoz tartozik egy nap részt kap  az ő megdicsőüléséből. A legszorosabban Szűz Mária tartozott Krisztushoz, mert soha nem érintette a bűn. Erről kifejezetten szól Isten angyala, amikor köszöntésében Máriát kegyelemmel teljesnek, és az asszonyok között egyedül áldottnak nevezte. Aki a mennybe felment megtehette és megtette, hogy Szűzanyját lelkestől-testestől megdicsőítse. „Aki a Teremtőt, mint gyermekét keblén hordozta, annak az Isten örömében kell laknia” – mondja Damaszkuszi Szent János.

2. A szentség útja egyszerű, ha hittel és alázattal Istenre bízzuk magunkat. (Lk 1,39-59) Szűz Mária nemcsak Istennek válaszol szeretettel, hanem rokonát is felkeresi, hogy segítségére legyen. Mária názáreti élete nem volt különb, mint a mi életünk. Lelkületét a világ számára az Isten tárta fel, és attól kezdve sem tudjuk kimerítően szemlélni.

Mária nagy hitét magasztalja nagynénje Erzsébet, mert elfogadta az isteni akaratot. A Szűzanya magasztaló énekében Istenre mutat, aki nagy dolgokat cselekedett benne. Nyomban a maga kicsinységét szemléli, hogy magasztalhassa Isten irgalmát, aki a kicsik, az alázatosak és a szegények életében megmutatja hatalmát. Márianak Isten végtelen szeretetére adott válasza, változatlanul az, amit az angyalnak adott: az Úr szolgálóleánya vagyok.

Isten szolgálólányának lenni, teljes lelki nyitottságot és benső készséget jelent. Isten pedig részesítette őt Fia kínszenvedésében és dicsőségében. Szűz Mária Krisztussal teljesen azonosult, követte őt a halálban is, de mentesítette őt a halál következményeitől: testét nemcsak megőrizte a feloszlástól, mint egyes szentekét, hanem a világvégi feltámadást megelőzve, Máriát halála után testben is megdicsőítette. Ezért ettől fogva „boldognak hirdeti” őt minden nemzedék.

3. A mennybe felvett Máriában hatalmas szószólót és példaképet kaptunk. Tőle tanuljuk meg: - hogy alázatosan ismerjük el kicsinységünket, és teljes készséggel adjuk magunkat Isten szolgálatára; - hogy megingathatatlan hittel higgyünk Isten irgalmas és mindenható szeretetében; - hogy van természetfeletti élet, ahol Isten, a Szűzanya és a szentek koszorúja vár; - hogy a földön élve természetfeletti beállítottságúak legyünk.

Gyászoló Testvéreim!  

4. Végső tiszteletadásra jöttünk Borbély Katalin tanárnő koporsójához, aki Isten kegyelméből megérte a 80. évet. Seneca, a híres római tanító, filozófus mondta: „Számunkra ne az legyen a lényeg, hogy hosszú életet éljünk, hanem hogy megfelelően tartalmas legyen az életünk. Mert az életet nem időtartama szerint kell értékelnünk, hanem a cselekedetek alapján.” Egy pogány tanító mondta ezt, aki szerint a tettek és a jóság teszik értékessé az ember életét. Ahhoz, hogy így lehessen élni, isteni segítségére, kegyelemre van szükség. Ez pedig a keresztény ember rendelkezésére haláláig.

Nővérünk fejfájára már felírták nevét és két évszámot: 1942 – 2023. A földi horizontot nézők rövid világa ez, és nem teljes, mert a teljes életet négy állapotban éljük meg. Mégpedig magzati, földi, örök és a feltámadt élet állapotban. A magzati élet a fogamzással kezdődik és a születésel véget ér. A földi élet veszi kezdetét, ami a halállal véget ér. A szellemi lelkünknek ekkor kezdődik az örök élet (mert nem anyag), a testünk pedig visszatér a „porba” a feltámadásig. Amikor Jézus dicsőségesen visszajön, a testünk is megdicsőül, egyesül lekünkkel és Istennel leszünk. Az élet állapotoknál megfigyelhetők a horizontok, valami véget ér és valami kezdődik. Az említett horizontok közül a nem hívő ember csak a halálig lát. De mi tudjuk, hogy a láthatáron túl is van világ. Hittel így mondjuk: a fogantatástól a születésig van a magzati élet. A születéssel a kibontakozó földi élet horizontja a halál, még nagyobb távlatban, az idő és tér határon túl van az örök élet és eljön dicsőségben az Úr, akkor majd a fogantatástól egybe látjuk életünket, ez lesz a föltámadás. Jézus, a Fiúisten erről így beszélt: „Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6,38-40). Jézus életében is megfigyelhetjük a négy állapotot: az angyali üdvözlettől (március 25.) fogantatástól a születésig (dec. 25.), karácsonyig a magzati élet. A születéstől 33. nagypéntek du 3 óráig a földi élet. Utolsó mondatával: Atyám kezedbe ajánlom a lelkem – és kilehelte. Ekkor elkezdődött az örök élet. Testét Arimatei József sírjába helyezték. Húszét vasárnap feltámadt. Megdicsőült tesstel jelent meg az asszonyoknak, tanítványoknak. Megmutatta, hogy neki húsa és csontja van. Negyven napon át meggyőzte a föltámadt életről és megvonta látható jelenlétét. Az Egyháznak adta át ezt az üdvözítő üzenetet. Aki hisz benne és úgy él, az üdvözül.

Testvéreim! A földi élet állapotában minden embernek feladata van. A teremtés koronája vagyunk, mert képességei vannak: Van értelemünk, mellyel képesek vagyunk az örök értékeket: az igazságot, a jóságot, a szépséget és a szentséget keresni és felfedezni. Ezért van tudományunk, erkölcsünk, művészetünk és vallásunk.

Van akaratunk: képes vagyunk cselekedeteinket tudatosan a kívánt cél elérésére irányítani.

Van érzelmünk: ami a test és a lélek kölcsönhatása, melyben az embernek életkörülményeihez való viszonya nyilvánul meg. Isten ilyennek teremtett minket. Azért vagyunk a teremtés koronája, mert fejlődőképesek és szabadok vagyunk. Képességeink által alkalmasak vagyunk a fejlődésre, a kiteljesedésre. Szabadok vagyunk és képesek különböző kívánatos javak, célok között választani. Szabadok vagyunk eldönteni, hogy használjuk-e képességeinket vagy sem. Az ember az egyetlen lény, aki képes még természete ellen is cselekedni, életét egy nagy eszméért feláldozni.

Számunkra igazi ideál, példakép, Jézus Krisztus. Ha őt követjük, akkor jó irányban haladunk és elérjük örök rendeltetésünket, eljutunk az üdvösségre. Ő nemcsak ideál, hanem isteni segítséget is ad, a kegyelmet, hogy megújulhassunk és üdvösségre jussunk.

Teljes emberré, az örök élet számára éretté akkor válunk, ha Istentől kapott képességeinket, talentumainkat kamatoztatjuk, és a közjót szolgáljuk. Ezek a képességek tesznek emberré és különböztetnek meg a többi teremtménytől. Embernek lenni tehát azt jelenti, hogy értelmünket és akaratunkat, vagyis éltünket egy szabadon választott cél, az ideál szolgálatába állítjuk. Ezt fejezi ki a mondás: “Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.”

A létezésben nincs véletlenszerűség vagy szerencse, hanem az Isten által teremtett világ van, és az ember szabadságán belül történnek az események. Ezt a relativitás elmélet atyja, Einstein így mondta: „Isten nem játszik kockajátékot.” Mi sem játszhatunk, mert csak egy életünk van!

Istentől életfeladatot kaptunk. Képességeinket bontakoztassuk ki, szeressünk és magunkat adjuk Isten és embertestvéreink szolgálatára. Ha szeretetből tesszük, akkor bizonyulunk Krisztus tanítványának, akár az egyházon belül vagyunk, akár azon kívül. Ha így szolgálunk, akkor nem kell félnünk az ítélettől. Akkor az örökkévalóságba lépünk át, és azt kapjuk amit választottunk. Úz Bence is tudta, hogy a fa arra dől, amerre irányítják.

Gyászoló Testvéreim! 

5. Tekintsünk Borbély Katalin tanárnő életútjára: 1942. október 18-án a Temes megyei Ferendián született Gáspári Katalin, a család 5. gyermekeként. Édesapját nemsokára elvitték a frontra, ahol elesett. Édesanyja és nagyszülei a keresztény magyar értékek szeretetére nevelték. Tanítónője biztatására Temesváron járt iskolába az 5. osztálytól, ugyanott végezte el a középiskola három osztályát. A negyedik osztályt már a dévai magyar líceumban tudta befejezni. Az érettségit követően a kolozsvári Egyetem Magyar szakára felvételizett. Ezek a küzdelmes évek formálták határozott jellemmé. Az egyetemen igyekezett képességeit kifejleszteni, hogy népünk ifjú nemzedékének jó nevelője, tanítója lehessen. Tudta, hogy „az iskola: hely, ahol a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik a teljes ember.” (Kat. Isk. 26.)

1965-ben oklevelet szerzett és házasságot kötött Borbély László évfolyam és padtársával. Elhatározták, hogy oda mennek, ahol két magyarszakos tanárt fogadnak. Így kerültek Csíkszentimrére. 1968-ban Csíkszeredában telepedtek le. Házasságuk kiteljesedett, megérték az 57. évfordulót. Három gyermekük született: Melinda, Hajnal és László.

Tanári pályája a csíkszeredai Főgimnáziumban, majd a Petőfi Sándor Általános Iskolában teljesedett ki, egész személyiségével nevelt generációkat. A kommunizmus alatt ő is szenvedett, mint nagyon sok pedagógus, amikor a Petőfibe mások is beköltöztek, de végezte a nehéz és igényes munkát. A „pályát” úgy igyekezett „végig futni”, amint azt a pedagógusok legfontosabb alapelve tartja: „A gyermek eszéhez csak a szívén keresztül lehet eljutni.”

Szívében ráérezte arra az igazságra, amit 1992-ben az ELTE-n rendezett Konferencia megállapított, hogy a diaszpóra létbe, politikai széttagoltságba taszított népek fennmaradását az elődök hitének és hagyományának a megőrzése és tovább adása a legfontosabb. Ez a megmaradás törvénye. Ez által lesz biztosítva a gyerekek identitása és hovátartózása.

Nyugdíjasként még tíz évig tanított Csicsóban és Taplocán. A katedrának csak akkor mondott búcsút, amikor Hajnal lányát kellett segítenie gyermekei nevelésében. Mindvégig kapcsolatot tartott csíki tanártársaival és egykori diákjaival. A kolozsvári kórházban többek közt, az egyik tanítványa, Bojtor Attila katolikus pap is felkereste, és az egyház szentségeiben részesítette. A múlt héten én is meglátogattam, az élet kiteljesedéséről beszéltünk és szentségekben részesítettem.

Szívósságára jellemző Tóth Árpád vallomása: „Összeszorítom ajkam, ha nehéz /A kín, mert tudom, tied az én harcom, /És győztes távolokba néz/ Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.” (Isten oltó-kése) Valóban igazi jelt hagyott családja, tanítványai és közösségünk életében. Ezek a gondolatok nem jelentik azt, hogy ne imádkoz­zunk érte, hiszen minél nagyobb lélek valaki, annál jobban átérzi a gyarlóságokat is. Mi pedig tanuljunk emberségéből, kövessük példáját, nemcsak a halál biztos útján, hanem a krisztusi úton is, amelyről az Úr azt mondta: keskeny ez az út, szűk az a kapu, de az életre ve­zet (Mt 7,14).

            (A szertartás végén 3 civil búcsúztatót követően)

Testvérünktől most elköszönünk, őt Isten irgalmába ajánljuk. Búcsúzik férje László, lányai és fia családjukkal, az 5 unoka, a rokonok, barátok, pedagógus társai, diákjai, szomszédok és ismerősök. Megköszönjük a Jóistennek, hogy őt nekünk ajándékozta, mert általa többlett a fény és szeretet a mi zord világunkban.

Végezetül  azt kívánjuk, hogy teljesedjen be rajta Dániel próféta igéje: „A feltámadáskor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12, 3). Ámen.

Csíkszereda, 2023. augusztus 15-én.                

Dr. Darvas-Kozma József esperes-plébános