Prófétái vagyunk az Úrnak - 4.B.

Az Ószövetségben Istenünk nem közvetlenül szólt hozzánk, hanem a próféták által. A próféta nem olyan személy, aki előre tudja mondani – Isten segítségével – a jövendőt, hanem aki Istennek mintegy ügyvédje az emberek előtt. A prófétaság teljesen Isten adománya, aki szabadon hívja a személyt, és az ő Lelke vezeti. A próféta megismerteti az emberekkel azt, amit saját erőivel nem tudna feltárni. Az első nagy próféta Mózes volt, őt senki sem múlta felül. Isten vele közölte akaratát. Így a Sinai-hegynél Áront és fiait papoknak rendelte. A bírák kora után királyt is adott nekik. Az Úr így szólt Moáb mezején Mózeshez: „Prófétát támasztok nekik... ajkára adom szavaimat, parancsaimat, s ő mindent tudtukra ad... Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor én majd számon kérem tőle”. (MTörv 18,15-20)

Az ígéretben a “próféta-messiás” alakja rajzolódik ki, akire hallgatni kell. Be is teljesedett Isten ígérete: szolgált neki a templomban az ároni papság, vezette népét Dávid háza, intette őket a próféták hosszú sora; mindez azonban csak addig, amíg el nem jött az, aki egyszemélyben pap, király és próféta: Jézus Krisztus. Jézus a messiás-próféta, aki szavaival és tetteivel tanít. (Mk 1,21-28) Az Újszövetség kezdetén a “próféta-messiást” várták. Ezért kérdezték Keresztelőtől, ezt mondták Jézusról a kenyérszaporításkor és a sátoros ünnepen. Jézus a csúcs, azóta nincs próféta Izraelben. A világvégéig Jézus folytatja prófétai munkáját az Egyházban. Jézusban kimondta Isten mindazt, amit hinnünk és tennünk kell, hogy üdvözüljünk. De ez a szó nem hal el, hanem él a világ végéig az egyház ajkán. Márk a messiási-titok keretében, Jézus és a tömegek kapcsolatáról számol be. 

Jézus tanít a kafarnaumi zsinagógában és „tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” A hallgatóság felemelkedik Jézus gondolataihoz, érzéseihez és imádkozó lélekkel simul Istenhez. Jézus szavaiban a kegyelem működik, megérinti a hallgatókat, még a démontól megszállt embert is. 

Ekkor megdöbbennek a tisztátalan lelkek, már nem tudják feltűnés nélkül elviselni ezt az állapotot, azért kezdenek hangoskodni. A mágia ismert eszközével, a leleplezéssel próbálja elhallgatásra bírni Jézust. Jézus ezért parancsolt a démonra: „Hallgass el, és menj ki belőle!” – és a démonnak engedelmeskednie kell. Nagy kiabálással kiment az emberből a vesztes hatalom. 

Az emberek is megdöbbenten kérdezték egymást: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Jézus tanítása valóban új és ezt apostolaira és papjaira bízta, akik osztatlan szívvel adták/ják magukat Jézusnak. (1Kor 7,32-35) 

Jézussal való szeretetteljes kapcsolatban tudunk mi élni és boldogok lenni. Ha valaki megkötözött élethelyzetben van, Jézus őt is meg tudja szabadítani.

„Világosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek.” Mt 4,16.