Évközi 13.B vasárnap

Az Egyház Jézus által fejlődik, él - A II. Vatikáni Zsinat - Egyház a mai világban - záróokmányában korunk égető kérdéseit mélyrehatóan tárgyalja, és azok megoldásában akar segíteni: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívünkben. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják. Ezért e közösség az egész emberi nemmel és annak történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi magát.” Az Egyház az üdvösség hírének birtokában mondja, hogy „az igazság halhatatlan”, vagyis a halhatatlanság biztosított azok számára, akik erényesen, Isten szerint élnek. Az életnek, a fejlődésének, a közösségnek örvendünk, de elbizonytalanodunk a változások előtt, főleg a visszaszámlálás óráiban, ahol a szorongás jelentkezik.

Mindnyájunk élete legyen az rövid vagy hosszú, akkor is célirányos, éspedig az örök Szeretetre. Személyes képességeinket szeretetben kell kibontakoztatnunk, az odaadó és befogadó szeretet által. Életünket a magunkért és a közért jól végzett munka öröme színezi, és az ünneplésekben elégtételt nyer. Még a nyugdíjaskorúak életét is a szeretetszolgálat teszi értékessé, még akkor is ha itt-ott fáj, vagy a test leépülése gyötri. Petőfiként szívünkben a lángsugarú nyár van, s benne virít az egész kikelt, bár hevít az örökkévalóság vágya, mégis elillanni látszik a földi remény. Egy nagy kérdés borul az idősökre: megmarad-e a kapcsolat az élet forrásával, szeretteinkkel? Már az ószövetségi bölcs hirdeti: „Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál.” (Bölcs 1,13-15; 2,23-24) Isten az élet teljességében és minél gazdagabb kibontakozásában leli kedvét. Az embert is arra teremtette, hogy elnyerje és élvezze Vele a halhatatlan életet. A többi teremtménynek is a célja, hogy az ember életét szolgálja. 

A halál a teremtés ellenpólusa. Az ember az ördög kísértésére követte el a bűnt, nyitott kaput a lelki halál által a testi halálnak is. A teremtő Atya elküldte egyszülött Fiát, hogy életünk legyen. Jézus Krisztus az élet visszaszerzője, Jairus lányának életre keltésével, a tizenkét éve vérfolyásos asszony meggyógyításával megmutatta isteni erejét. (Mk 5,21-43) 

A hit által Isten ereje hatékonnyá válik bennünk. Az egyház szentségei Jézus ruhái, amin keresztül őt érintjük, az ő kegyelme száll belénk, és a Szentháromságba kapcsol. Ő indít arra, hogy a nélkülözőknek segítséget nyújtsunk. (2Kor 8,7+9,13-15) Isten így általunk őket is segíti. 

„Krisztus győzött a halálon, és az evangéliumban felragyogtatta az örök élete.” 2Tim 1,10.