25. B. - vasárnap - Krisztussal járni - Aki felteszi életét egy
bizonyos meggyőződésre, az ritkán kerülheti el, hogy ezért szenvednie ne
kelljen. Áll ez a maga útját járó, önálló tudósokra, művészekre éppúgy, mint a
feltalálókra, forradalmárokra, áll Krisztusra és az ő egyházára is. Olyan eszme
vagy elgondolás nincs, amelyet mindenki és mindenkor helyesel, és soha senki
sem támad vagy gúnyol. Nincsen olyan ember, akit legalább is csipkelődés
formájában ne érne valahonnét támadás. Az olvasmány szövege elsődlegesen azokra
a zsidókra vonatkozik, akik Alexandriában a pogány környezetben is hűségesek
maradtak vallásukhoz, és ezért a pogányok, valamint hűtlenné vált társaik
gúnyolták őket. (Bölcs 2,17-20) A hitetlen és a felületesen gondolkodó hívők
téves elgondolása, hogy Istennek kötelessége megóvni övéit minden rossztól,
bajtól. Tény ez, hogy ez nem áll. Ha „kötelessége” lenne, meg is tenné. De nem
teszi. Ha megtenné, nem lennének vértanúk, ártatlan áldozatok. Isten megóvja
övéit, ha valóban övéi akarnak maradni, olyan értelemben, hogy övéi maradnak,
még a halál után is. Ez a legnagyobb oltalom. Jézus is kérte, ha lehetséges, ne
kelljen szenvednie. De nem ez volt a nagy kérése, hanem hogy betöltse Isten
akaratát, vagyis Istené maradjon. A tanítványai számára sem azt kérte, hogy
vegye ki őket a világból, hanem azt, hogy az Atya őrizze meg őket a világ
szellemétől, maradjanak az Isten gyermekei. Mi is kérjük, hogy segítsen meg
testi-lelki szükségeinkben, de a legfőbb kérés: magadnak őrizz meg Uram, és
boldog leszek.
– Az egyház a szenvedő igazakban kezdettől fogva az Üdvözítő
előképét látta, annál is inkább, mert már az újszövetség Jézusra alkalmazza a
fejezet egyes mondatait. Jézus a hegyről lejövet a tanítványait akarta tanítani,
amíg átvonulnak Galileán. (Mk 9,29-36) Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az
emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Jézus
szenvedéséről és feltámadásáról jövendöl, apostolai annyira nem értik, hogy
közben az Ő országában való elsőbbségről vitatkoznak, és figyelemre sem
méltatják ebből a szempontból a szenvedést és a halált, mint amik kockázatossá
teszik az első hely választását.
Jakab apostol által elítélt helytelen
kívánság az apostolokban is fellelhető volt. (Jak 3,16-4,3) Aki egy akar lenni
Jézussal, annak szolidárisnak kell vele lennie minden apró vagy nagy
szenvedésben is.
Isten népét az jellemzi, hogy hajlandó együtt szenvedni
Krisztussal Isten országáért. Az apostolok most beigazolták, hogy a jót is
lehet rossz lelkülettel kívánni. Jézus pedig megtanítja őket arra, hogy csak az
való első helyre, aki mindenkinek akar szolgálni. Kérjük az Úrtól a ráfigyelés,
a hitünkben való állhatatosság kegyelmét, a szelíd, alázatos keresztviselés
lelkületét, és a helyes önismeretet is – magunknak is, egyházunk számára is.
„Egyszülött fiát adta, hogy
örökké éljen minden őbenne hívő.” Jn 3,16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése