Előbb a gondolat születik meg, utána a szó; előbb a terv, utána a templom. Ez volt a Millenniumi templommal is.
Makovecz Imre műépítész budapesti
irodájában fogadott 2001. január 30-án, és felkértem a Magyar Millennium évében a templom tervezésre. Azt
óhajtottuk, hogy jelenítse meg a múltunkat és az 1000 éves kereszténységünket.
Imre bátyám a tervezést díjmentve elvállalta, és a részletes terv kidolgozását
tanítványára, Bogos Ernő csíkszeredai
építészre bízta. Így a honosítással járó ügyes-bajos dolgokat elkerültük. A
látványterv február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén megérkezett. A
két torony tíz keresztje a magyar kereszténység évezeredes fennállására utal.
Hirdeti, hogy Jézus Krisztus földi (Iz 53,10-11) és mennyei életével (Zsid
4,14-16) nekünk szolgál, s ezt kell tenni nekünk is.
Minden embernek bele kell
tanulnia az emberéletbe, a kereszténynek az istengyermeki életbe, ami a
szolgálószeretet. Ez a befogadó és odaadószeretet a földi létünk
tulajdonképpeni célja. De magának az egyháznak is, a családoknak is, valamint a
szabadságra jutott hazai társadalomnak is bele kell tanulnia a maga életébe.
Amint fontos az egyháznak, hogy tanítson, kormányozzon és a szentségek által megszentelje
az emberiséget, úgy a társadalomnak is kötelessége, hogy szüntelenül
megvalósítsa azt az igazságosságot, amely az isteni törvények alapján minden
nemzeti közösséget megillet, és amely egyedül képes biztosítani a tartós és
igaz békét. Ebben a hitben tettük le 2001. augusztus 4-én az alapkövet a Magyar
Millennium bezárása előtt. Az építés szeptember végén kezdődött. Két évi közösségi
összefogással elkészült az Angyalkás templom, és 2003. október 18-án püspökeink
felszentelték. Erdélyben ez volt az ötödik Makovecz tervezte templom, és első
lett a fel szenteltek sorában.
Dicsőség Istennek, köszönet az adományozóknak!
–
Hogy e templomban hányan fordultak meg azóta, azt nem tudom. De őszintén
leirhatom azt, hogy e templom missziós feladatot tölt be az ide járó hívek és a
látogató emberek életében. Jelképrendszere tanít, megvilágosít, Krisztushoz és
egyházához visz közelebb.
– A mai evangéliumi szakaszunk (Mk 10,35-45) nagy
feladat elé állít bennünket, akik örömmel léptünk az Üdvözítő nyomába. A
gazdag ifjú kérdése után Péter apostol is kérdezett, de ma felszínre kerül a
tanítványok hatalomkeresése, féltékenysége, neheztelése, pedig naponta Jézussal
vannak. Húsvét és pünkösd előtt vannak,
így versengésük igazolja, hogy nem elég a fizikai közelség, ennél több kell: azonosulni
Jézus gondolataival és megmaradni tanítványnak. Ezért a keresztényt a
szolgálatban hevítse Jézus szeretete, és céljaiban irányítsa a Szentlélek.
Jézus a mérce, aki azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.
Őt követve, életünk istengyermeki lesz.
„Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és az életét sokakért váltságul adja.” Mk 10,45.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése