Évközi 30.B. vasárnap

Hittel látni az életet - „Az ószövetségi nép hite abból táplálkozott, hogy időnként visszatekintettek Isten nagy tetteire, s azokból kiolvasták mindenhatóságát, leereszkedését, hűségét és irgalmát. Látták, hogy Isten beváltja ígéreteit, megtartja a szövetséget… Mi csak Isten tetteiből ismerhetjük meg, hogy milyen akar lenni számunkra.” (Gál Ferenc). 

A szövetség egymást követő nemzedéke hittel adta tovább azokat a történeteket, amelyekben megtapasztalták Isten segítségét és bátorságot merítve, tovább haladtak a hit útján. Egy-egy eseményben, istenélményben mi is többet látunk, mint amit képesek lennénk látni. Igaz, hogy a látvány kihuny, az esemény után csak a bizonyosság marad. És ez a bizonyosság, az Isten hitnek az alapja. Az istenélmény felismerésével egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk „másképpen” látni életünket. A hitélettel hűségesek maradunk az Istenhez. Ha a pogányok útjára lépünk, akkor a ballépéseinkből fogunk tanulni. A próféták is arra kérték az Urat, hogy mutassa meg a fogság okát és célját. (Jer 31,7-9) 

A babiloni fogságban élők önvizsgálatot és bűnbánatot tartottak. Ezek után Jeremiás által, Isten reményteli jövőről beszél, aki mint gondoskodó atya segíti a rászorulókat, hazavezeti a szétszórtságból, hogy új életet kezdjenek. A prófécia valóra vált (Kr.e. 538-ban), és ennek messiási távlata is beteljesedett Jézus Krisztus megváltása által. Ő az igazi világosság, a világba jött. (Mk 10,46-52) 

Jézus utolsó gyógyítása Jerikónál történt, amikor úton volt Jeruzsálem felé. A vak Bartimeus sokat hallhatott Jézus gyógyításairól. Most ez alkalommal él az első és utolsó nagy lehetőségével, s ebben testi vaksága sem akadályozza, hogy a názáreti Jézusban  felismerje „Dávid fiát”, a Messiást. Ez a belső látása, hite átsegítette az emberek és dolgok akadályán. Nem hallgat, őt a hite sarkallja arra, hogy Jézustól segítséget kérjen. 

Jézus felfigyel az őt kérő hitre és tisztelettel megáll. Engedi nyilvánvalóvá lenni személyisége titkát, hogy ő a Messiás. Így szólt: „Hívjátok ide!” Jézus szava még az emberek magatartását is megváltoztatta. A vak eldobta köntösét, felugrott és megy, mert számára az igazi kincs Jézus, aki hívja. „Mit akarsz, mit tegyek veled?” – Jézus lehetőséget ad Bartimeusnak, hogy kimondja kérését. „Mester, hogy lássak!” Előbb hitvallást tesz: Mesterének nevezi Jézust, csak ezután mondja, hogy lássak! A gyógyulás után Jézus rámutat a hit megmentő erejére: „Menj, a hited megmentett téged.” A gyógyult nem tágít, mert a vakságból látásra jutott. Ragaszkodik Jézushoz, akiben megtapasztalta Isten szeretetét és irgalmát. Nem elmegy, hanem gyógyítóját, Jézust, a Messiást követi a húsvét felé vivő úton. 

Az evangélista a gyógyulás hátterét, a hitet emeli ki. Hittel kövessük főpapunkat, Jézust, aki földi és mennyei életével nekünk szolgál. (Zsid 5,1-6) Ha hittel követjük, fokozatosan megszabadít hibáink rabságából.

 

„Jézus Krisztus győzött a halálon és felragyogtatta az örök életet.” 2Tim 1,10.