Hittel látni az életet - „Az
ószövetségi nép hite abból táplálkozott, hogy időnként visszatekintettek Isten
nagy tetteire, s azokból kiolvasták mindenhatóságát, leereszkedését, hűségét és
irgalmát. Látták, hogy Isten beváltja ígéreteit, megtartja a szövetséget… Mi
csak Isten tetteiből ismerhetjük meg, hogy milyen akar lenni számunkra.” (Gál
Ferenc).
A szövetség egymást követő nemzedéke hittel adta tovább azokat a
történeteket, amelyekben megtapasztalták Isten segítségét és bátorságot merítve,
tovább haladtak a hit útján. Egy-egy eseményben, istenélményben mi is többet
látunk, mint amit képesek lennénk látni. Igaz, hogy a látvány kihuny, az
esemény után csak a bizonyosság marad. És ez a bizonyosság, az Isten hitnek az alapja.
Az istenélmény felismerésével egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk
„másképpen” látni életünket. A hitélettel hűségesek maradunk az Istenhez. Ha a
pogányok útjára lépünk, akkor a ballépéseinkből fogunk tanulni. A próféták is
arra kérték az Urat, hogy mutassa meg a fogság okát és célját. (Jer 31,7-9)
A babiloni fogságban élők
önvizsgálatot és bűnbánatot tartottak. Ezek után Jeremiás által, Isten reményteli
jövőről beszél, aki mint gondoskodó atya segíti a rászorulókat, hazavezeti a
szétszórtságból, hogy új életet kezdjenek. A prófécia valóra vált (Kr.e. 538-ban),
és ennek messiási távlata is beteljesedett Jézus Krisztus megváltása által. Ő az
igazi világosság, a világba jött. (Mk
10,46-52)
Jézus utolsó gyógyítása Jerikónál történt, amikor úton volt
Jeruzsálem felé. A vak Bartimeus sokat hallhatott Jézus gyógyításairól. Most ez
alkalommal él az első és utolsó nagy lehetőségével, s ebben testi vaksága sem
akadályozza, hogy a názáreti Jézusban felismerje „Dávid fiát”, a Messiást. Ez a
belső látása, hite átsegítette az emberek és dolgok akadályán. Nem hallgat, őt
a hite sarkallja arra, hogy Jézustól segítséget kérjen.
Jézus felfigyel az őt
kérő hitre és tisztelettel megáll. Engedi nyilvánvalóvá lenni személyisége titkát,
hogy ő a Messiás. Így szólt: „Hívjátok
ide!” Jézus
szava még az emberek magatartását is megváltoztatta. A vak eldobta köntösét,
felugrott és megy, mert számára az igazi kincs Jézus, aki hívja. „Mit akarsz, mit tegyek veled?”
– Jézus lehetőséget ad Bartimeusnak, hogy kimondja kérését. „Mester, hogy lássak!” Előbb hitvallást tesz: Mesterének nevezi
Jézust, csak ezután mondja, hogy lássak! A gyógyulás után Jézus rámutat a hit
megmentő erejére: „Menj,
a hited megmentett téged.” A gyógyult nem tágít, mert a
vakságból látásra jutott. Ragaszkodik Jézushoz, akiben megtapasztalta Isten
szeretetét és irgalmát. Nem elmegy, hanem gyógyítóját, Jézust, a Messiást
követi a húsvét felé vivő úton.
Az evangélista a gyógyulás hátterét, a hitet
emeli ki. Hittel kövessük főpapunkat, Jézust, aki földi és mennyei életével
nekünk szolgál. (Zsid 5,1-6) Ha hittel követjük, fokozatosan megszabadít
hibáink rabságából.
„Jézus Krisztus
győzött a halálon és felragyogtatta az örök életet.” 2Tim 1,10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése