Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje

Szent Márton tours-i püspök Pannóniában, a mai Szombathelyen állt római városban, Savaria Siccaban született 316 táján. Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét éppen egy harc előtt mondta el, amit a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Másnap az ellenség békekövetei érkeztek, és a harc elmaradt.

A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt, lovon őrjáraton volt Amiensben. A lova egyszer csak megállt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva alamizsnáért nyújtotta kezét a tiszt felé. Márton leszállt a lováról és katona köpenyét kettéhasította, és azzal takarta be a koldust.

Az a fél köpeny volt a Mártoné, mert a másik felét a császár fizette, ezért azt nem adhatta oda. A katonának a császár értékeire kellett vigyáznia, de a másik fele, amely egészen az övé volt ,azt a koldusnak adta. Meghagyta a császárnak ami a császáré, és mint hitujonc  a maga részét Krisztusnak adta, akit a szegényben látott.

Szent Márton 397. november 8-án halt meg és a Jeromos-féle Martirológium szerint november 11-én temették. Rómában a 6. század óta ünneplik.

Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia földjén. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária után Szent Márton az ország patrónusa (patronus regni) lett. A szabolcsi zsinat (1092) ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos előkészülettel is hangsúlyozta.

A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült 997-ben a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria Sicca, vagyis Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették. Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent Mártonunkat”.

A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése alól minden időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.

A középkori Magyarországon több száz Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére szentelt templom állt. A történelem viharai következtében közülük nagyon sok sajnos elenyészett, így ma Magyaarország területén alig száz Szent Márton titulusú templom ismert.

Erdélyben: Balázsfalva, Brassó, Csíkszentmárton, Dicsőszentmárton, Egeres, Feltorja, Homoródszentmárton, Kóródszentmárton, Mártonhegy, Mezőménes, Mezőszentmárton, Sósszentmárton (Gligoresti - Maros-Torda vm.), Szancsal, Szásznádas, Szentmárton (Kolozs vm.), Szentmárton (Torda), Szentmártonfalva (Fehér vm.), Szentmártonmacskása, Szépmező, Szépkenyerűszentmárton, Szűkerék, Uzon (kápolna).

Bizonytalan: Kézdimartonos, Martonfalva, Martontelke.